Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1896

152 útszéli felfogás elfogadása, azaz a nagyon közönséges nézethez való hozzájárulás, a melylyel szemben magasabb álláspontra is helyezkedhetett volna a szerző, ha pl. összevetvén az ismertetett irányzatok jellemét, előnkbe állitja saját gondolatait, a melyek a felvilágosodás természetes következményeit úgy tárták volna fel előttünk, mint az emberi szellemnek teljes érvényesülését az eddigi lekötöttséggel szemben, mint a kritika jogának életre hivását, a mely nélkül szellemi tökéletesedés nem képzelhető. Szerettük volna e részben különösen azt, ha a szerző a deismus vallás-bölcsészeti vonásait összegezve, azt a theismussal szemben védte, vagy támadta volna. Ezzel magasabb felfogásáról adott volna bizonyságot, a mi munkáját érdemileg növelte volna. De nem számítjuk be ezt a hiányt akkor, a mikor a munka legnagyob részét, ha mindjárt a könnyebben megírhatót is, sikerültnek tartjuk. Nem számítjuk be azt a hibát sem, amely a források sziik markú megnevezésében s az azokra való utalás hiányosságában jelentkezik, mert egyébként egészen helyre való dolgozattal volt alkalmunk foglalkozni. Ezeket is csak azért említjük fel, hogy jövőre e tekintetben is gondosabb legyen. Tekintve azért a munkának a kitűzött tárgy feldolgozása körül való elismerésre méltó tulajdonait, tekintve a dicséretre méltó szorgalmat, — a nehéz kérdés fejtegetésében nyilvánuló érthető, világos stylust: az író megérdemli, hogy szorgalma méltánylásául, iparkodása jutalmául s a jövőre való buzdítás jeléül a kitűzött pályadíjban részesíttessék. Dr. Tüdős István. 4. A M. T. Akadémia által alapított Kazinczy-díjra az idén a következő kérdés volt kitűzve: ..Adassék elő Kazinczy Ferencz viszonya Kisfaludy Károlylyal és körével". Sajnálattal és kedvetlenül jelentjük most is, mint már többször, hogy könnyen hozzáférhető kérdésünkre ezen jelige alatt: „Nagy idők nagy emberek", ezen évben is csak egyetlen egy pályázó jelentkezett. Okunk volna ez alkalomból panaszkodni, szemrehányásokat tenni, de visszatartjuk lelkünk fájdalmában támadt gondolatainkat, abban a meggyődésben levén, hogy akadémiai ifjúságunk teljes mértékben érzi a felelősség súlyát, mely a nagy részvétlenség miatt rá nehezedik és szó nélkül is levonja magára nézve a szükséges tanulságokat. A mi az egyetlen pálya-munka értékét illeti: szerző a tárgy iránti nagy előszeretettel, kellő irodalomtörténeti tájékozottsággal fogott munkájához. A kérdést 107 negyedrétű lapon tárgyalja, idézve