Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1896

1Z0 kibontakozni, az őrködésére jogosított tanári testület — a legnagyobb sajnálattal ugyan, de megszüntette annak hivatalos életét s ilyen módon nem válhatott tagjaira nézve a munka ösztönévé. 0 pedig szép hagyományai, a Pánczél vármegye emléke sarkalhatnák nemcsak az ősök nyomdokaiba való lépésre, hanem az egyetértés lelkének tiszteletére is. A torzsalkodás ingoványos talaján éltető gyümölcs nem terem. A jogász ifjúság néhány tagja Dr. Finkey Ferencz szakelnök és két más tanár (Dr. Illyefalvi V. G és Dr. Szabó Sándor) vezetése alatt — e mellett is — haszonnal tekintette meg az épen feloszlóban lévő munkácsi fegyházat, a hol szíves kalauzolásban részesültek. A főiskolai énekkar százados múltjához illően ez évben is megszentelte örömeinket és bánatainkat, valaliáuyszor az isteni jó tetszés folytán egyikből vagy másikból részünk jutott; sőt tokaji, homonnai és tállyai szereplésével jótékonyságot gyakorolt a vidéken is, a mellett, hogy kellemetes élvezetet nyújtott mindenütt. Valóban alig lehet még csak elképzelni is, hogy miként is tudnánk mi meglenni e nélkül az ifjúsági egyesületüuk nélkül, s mivé törpülnének a mi örömünnepeink, ha egyszer ifjúságunkból az ének- és dal-szeretutéuek forrása kiapadna, vagy érthetetlen órzékenykedósek, vagy itjúi okvetetlenkedések ez egyletttnket is tétlenségre kényszerítenek. Pedig a felhő és a villám ebben a körben is könnyen képződik; de — szerencsére — a szivárvány is. Egyetlen ifjúsági egyesület sincs, a hol — mint ebben — olyan messze volna a küzdéstől, a verejtékezéstől a jutalom s a hol annyi jogot vesztettek volna a tagok az új viszonyok s az áj elméletek következtében, mint az énekkarban. Annál nagyobb elismeréssel adózzunk azért ez egyletünknek és ez egylet lelkes vezetőjének, a ki sokszor a gyönge erőkkel is szinte hihetetlen eredményt tud felmutatni kifáradhatatlan türelmével és hivatásának szerelmében. A magyar irodalmi önképző társulatnak nevezetes esztendeje volt. Egy nagy örökség maradt reá a Tompa szobor felállításában, a melyhez e főiskolának annyi hű fia és hálás leánya nyújtotta felé a segédkezét s a mely október elejétől ott áll a főiskola páratlan kertjében, mint annak egyik főékessége s érczbe öntött bizonysága a sárospataki főiskolai ifjúság nemes gondolkozásának ós hálás szivének. Azok a koszorúk, a miket időről-időre ismeretlen kezek fonnak a virág-regék költőjének ércz-alakja köré: azok az irodalmi önképző társulatnak is szólanak, azok az egész főiskolai ifjúságot az eszmények szeretetére, a szép, a fenséges imádására, a babérok szerzésére serkentik, 0 csak serkentsók az idők végéig!