Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1889

81 Pécsváradi Péterre hivatkozva állítván, hogy az 110111 7-lel haileni ly-lyel irandó, a mi által a napi kérdések felől való tájékozottságát is igazolta. A pályamű f. §-a a Károlyi és Káldy fordításainak forrásmüveit s azok rövid bírálatát közli, kimutatván röviden, hogy Károlyi és társai sokkal fárasztóbb munkát végeztek, mint Káldy és nagyobb lelkiismeretességgel keresték az igazságot, mint amaz; mert a héber szövegen, továbbá a Septuagintán s Vulgatán kivfil a Vatablus, Munsterus, Pagninus ós Tremellius-féle fordításokat s több hazai és külföldi idevágó műveket is átbúvároltak, hogy lehetőségig hívek legyenek a biblia eredeti alakjához; míg ellenben Káldy — a mint ez reá nézve pályázó szerint sem lehetett másként — kizárólag a Vulgatára támaszkodott s épen azért műve legföllebb is csak „negyedrangú fény-test", messze esvén az az eredeti fényforrástól. Igen helyesen jegyzi meg e § végén, hogy a forrásoknak e különbözőségében van Káldy összes hibáinak s a Károlyi összes érdemeinek alapja és eszköze, természetesen beszámítva mindkettőnek magyarnyelvbeli fogyatkozásait ós erényeit is. A 2. §-ban 42 lapon keresztül a Károlyi ós Káldy fordítói érdemeinek összemérésével foglalkozik. Az ószövetségről alapos tájékozottsággal állítja, hogy az inkább megpróbálja a fordító képességét, mint az újszövetség s az tőlünk való idői távolsága miatt is, többféle ismeretet igényel a fordítótól, mint emez. Ennek előre bocsátása után az ószövetségi íratok hármas irányának megfelelőleg 3 ószövetségi részletet vesz fel, tudniillik a 2. Kir. 11. 1—21-et a történeti íratok köréből; a 90-ik zsoltárt a költőiekből s Hoseás próféciájának V. fejezetét a prófétaiakból s ezeken és az újszövetséget illetőleg az 1. Kor. XlII-on hasonlítja össze és ezek alapján bírálja meg a Károlyi és Káldy fordítói képességeit, mindenütt visszamenve az eredeti szövegig s illetőleg a Vulgatáig s kimutatva, hogy most Károlyit majd Káldyt mi térítette el az alapszövegtől s különösen, hogy Károlyi melyik forrása iránt tanúsított legtöbb bizodalmat s előszeretetet. — Összemérésének eredménye az, hogy Káldynak teljességgel nincs joga kevélyen szólni Károlyi Gáspárról s ennek vizsolyi bibliájáról, mert egyben és másban mindketten tévedtek ; ami annyival terhelőbb Káldyra, mert ő már Károlyi művét is felhasználta, már ő annak fogyatkozásain is okúit. Káldy hű maradta Vulgatához — ha másként nem lehetett — még a világosság és érthetőség rovására is; a betűt többre becsülte a szellemnél, amit azonban pályázó nem a fordítónak, hanem a róm. kath, egyház elfogúltságának tulajdonít; Károlyi ellenben világosságra,