Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1889

6 elv elveszítse intensiv hatását a közéletre; mert akkor ismét visszatérnek ama sötét idők, midőn az elnyomottak milliói még csak panaszra sem nyithatták ajkaikat, mert nem volt, a ki őket meghallgassa. Adjanak hálát önök az Istennek, hogy a jelen boldogabb korban születtek; mert ma már nem kell extra nmros küzdeni a szabadságjogokért, csak meg kell azokat érteniök és becsűlniök. Nemes tanuló ifjúság! A mi főiskolánk falai közt a szabadság szellemét szívják magukba; ez a szellem hatja át minden intézményünket, egész nevelési rendszerünket. Mi a fiatal embert nem tekintjük olyan matériának, melyet saját kényünk szerint gyúrhatunk, formálhatunk, idomíthatunk; hanem mindig tekintetbe veszszük annak individualitását s csak annyiban korlátozzuk azt, amennyiben jogszerű érvényesülési körén túl csapongana. Föltétlenül megköveteljük és megkövetelem első sorban én, mint hivatalomnál fogva ez idő szerint az ifjúság erkölcsiségének közvetlen őre, hogy a törvényt mindenki tiszteletben tartsa. A tanári karban, valamint bennem legszigorúbb bírájára fog találni, a ki a törvényt megsérti. De a jogi és erkölcsi törvények korlátain belül mindenki élvezhet annyi szabadságot, a mennyire szüksége van, hogy önálló jellemmé fejlődhessék. Az egyenlőség eszméjét szintén érvényesíteni törekszünk főiskolánk körében. A mint a politikai életben a törvény előtt mindenki egyenlő: az iskolában sem tehetünk különbséget egyik növendék és a másik között. Mi egyforma szeretettel öleljük kebleinkre önöket mindannyiokat; de egyforma szigorral büntetjük is, a ki kötelességét nem teljesíti. Óhajtásunk az, hogy a demokratikus felfogás ebben a mi kis köztársaságunkban mindenesetre érvényesüljön és pedig nemcsak a tanár és tanítvány közti érintkezésben, hanem az ifjúság belső életében is. A sors kegyelméből gazdagnak született a szegénynyel, a tehetséges a tehetségtelennel ne