Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1889

1? osztására, mirefordítására nézve megállapodásra kell jutni stb. stb. Mindezt azonban — meg vagyok róla győződve — a törvényhozás és a kormány jóakarata és bölcsesége s az iskolafentartó testűletek áldozatkészsége mellett sikerülni fog csakhamar elintézni, s akkor aztán testet ölt a terv, mely az ujabb alkotmányos aera közművelődési politikájában, következményeit tekintve, bizonyára a leghatalmasabb conceptiók közé sorozandó. A görög nyelv ügyében hozott törvény, bár az autonom iskolákra nem kötelező, mégis súlyos gondot okoz úgy elöljáróságunknak, mint tanári karunknak. Egyházi algondnokunk, Fejes István úr, mindenre kiterjedő gondosságával és előrelátásával, még az illető törvényjavaslat országgyűlési tárgyalása előtt felhívta tanári karunkat a görög nyelv facultativvá tételének és az ezzel együtt járó tanterv-módosításnak esetleges következményeire; felszólított egyszersmind bennünket, hogy az igazgató-tanácsnak folyó évi junius hó második felében tartandó ülésére készítsük el véleményes jelentésünket az iránt, vájjon az említett törvényre való tekintettel már a jövő tanévben czélszerűnek látjuk-e gimnáziumi tantervünket átalakítani, s ha igen: mi módon ? A mit az algondnok úr hozzám intézett levelében a gimnáziumi tanterv módosítását involváló törvényhozási intézkedésre vonatkozólag általában megjegyez, az, úgy hiszem, minden protestáns iskola intéző köreiben visszhangra talál. Visszatetszését fejezi ugyanis ki egyrészről a felett, hogy «egy alig 5—6 év előtt hozott törvény és az arra fektetett tanterv, már ily rohamosan változtatást látszik igényelni*, másrészről, hogy «ily nagyfontosságú kérdésben a középiskolák jórészét fentartó autonom testűletek, a melyeknek az ügyhöz nagy érdekeik fűződnek, immár meg sem kérdeztetnek és így azok, esetleg már a legközelebbi Értesítő 1888—90. g