Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1889
n Tanári karunkban az a változás történt, hogy V. Krüzselyí Bálint, jogtanár, maga és családja egészségi állapotára való tekintetből tanári állásáról lemondott. Nevezett kartársunkat a kollégiális viszonyon kivűl, szívélyes baráti kötelékek is fűzték hozzánk. Mi természetesebb tehát, mint hogy eme kötelékek megszakítása fájdalmat okozott mindannyiunknak. S őszinte sajnálkozásunkat eltávozása felett bizonyára fokozta az a tudat, hogy a mi barátunk nem a saját jószántából, hanem a kényszerítő körülményeknek engedve, tehát nehéz szívvel hagyott itt bennünket. Ügy hiszem azonban, körünkből gazdag kincscsel megrakodva távozott ő el, melyet szívébe zárva, bizonyára kegyelettel fog őrizni egész életében. Elvitte magával azt a rá, mint buzgó protestánsra nézve megnyugtató hitet, hogy főiskolánkért, — melynek ő tizenkét hosszú éven át lelkes támasza, hasznos munkása volt, — nem hiába hozták meg az ősök áldozataikat, mert ez az iskola közművelődési missiojának naprólnapra teljesebb mértékben megfelel; elvitte azt a tudatot, hogy Patakon a baráti szívek olyan phalanxa veszi körül a jó és igaz embert, a melyet áttörnie semmiféle roszakaratnak nem lehet, s a mely ennélfogva biztos enyhhelyet ád a közügyek munkásának. De a mit elvitt Krüzselyi barátunk magával, azért itt is hagyott nekünk valamit kárpótlásul, a mit bizonyára mindannyian megbecsülünk, itt hagyta az ő baráti jó szívét. Őszintén kívánjuk, hogy Krüzselyi Bálint új otthonában szerezze vissza megrendült egészségét, érezze jól magát s még sokáig szolgálja teljes erőben azt a szent ügyet, melyhez hogy hivatása van, nálunk bebizonyította. Az ő tanszékére az 1889. szeptember 22—24. napjain Sátoralja-Ujhelyben tartott egyházkerületi gyűlés Dr. Fin ke y József, bölcsészettanárt helyezte át, ki minősítvényénél fogva s eddigi tanári működésének eredményéből következtetve,