Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1888

ii inkább az általuk okozott károkkal számol be. Itt egy történeti tévedés is van. Azt mondja ugyanis, hogy Navarrát egykor Pampelonának hívták. Navarrát sohasem hívták Pampelonának, hanem Pampelona a spanyol Navarra fővárosa volt; míg a franczia Navarrá-é először Peau, azután Baijonne volt. Továbbá forrástanulmánya a 3. számú műnek sokkal gazdagabb, mint a másiknak, azzal a különbséggel, hogy amaz a forrásokat szórói-szóra idézi, ez pedig feldolgozza. Egyébiránt főforrások mindkettőnél: Molnár Aladár, Warga Lajos, Hospinianus. Bocskay Brutus, Lányi, Toldy István, Banké művei; a többiek egyes részleteknél idéztetnek. A jezsuiták nevelési rendszerének úgy káros, mint jótékony befolyását Magyarország műveltségi életére, mindkét mű kellőleg kiemeli ugyan; de irodalmi működésüket egyik sem méltányolja kellőleg, l'rayt, Katonát, Hevenessit, Kaprinayt, Llorentét a 2. sz. mű fel sem említi; a 3. számú mű felemlíti ugyan névleg némelyiket, de tévesen a jogi írók közt, s kellőleg őket nem méltányolja. Pedig tagadhatatlan, hogy ezek a történelmi téren hatalmas és maradandó műveket hoztak létre, s azokat mindkettő részletesen idézi. Irálya a 2. számú műnek általában tiszta, férfias, hibátlan ; míg a 3. számú műben még mindig előjőnek a tesszük, vesszük, esszerű hibás kifejezések, melyek akadémiai ifjakkal szemben méltán botránkozást okoznak az embernek. Folytathatnám még tovább is az összehasonlítást. De azt hiszem, hogy az elmondottakból is mindenki meggyőződhetett arról, hogy e két mű közül egyiknek sincs a másik felett sem valami kitűnő előnye, sem hátránya. Mindkettő nagy szorgalommal dolgozott jeles mű, ifjúi tévedésekkel és hiányokkal, s ezen hiányoktól megfosztva, a két pályamű előnyeiből lehetne egy teljesen hibátlan jeles müvet alkotni. Épen ezért véleményem az, hogy mindkettő jutalmaztassák ; azaz a 42 forint pályadíj a két versenyző között egyenlően osztassék meg. Az 1. számú pályamű a két előbbivel a pályadíjért nem versenyezhet. Vannak ugyan ebben is kiemelkedőbb részletek, melyek a jezsuita-kérdés megvilágítására a két első műben is nemcsak helyet foglalhatnának, hanem azok érdemét emelnék is; péld. Loyola első emlékirata III. Pál pápához, melyet a szerző az Institutum .lesu és Hospinianus után egész terjedelmében idéz ; mert abból a jezsuiták