Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1888

ii mény: a lelkész előtt való békéltetés. A válóperek megindítása a világi törvényszékek előtt: a keresetlevél. A válóperek tárgyalását megelőző cselekmény: a törvényszék előtt való békéltetés. A válóper tárgyalása. A bizonyítási eljárás. A per eldöntése: bírói határozatok. Perorvoslatok. III. rész: Eredmény. A 2. számú mű felosztása ez: Bevezetés. A házasságról általában. A házassági életközösség megszüntetésének jogosultsága. I. r.: A házassági elválás fogalma. A protestáns egyház álláspontja a házassági elválás és törvénykezés tekintetében. A házassági elválás jogtörténeti fejlődésének főbb mozzanatai a magyar prot. egyház körében. Az 1786-diki házassági pátens s az 179% -cliki XXVI. tez. A vegyes házasság .felbontásának jogtörténeti fejlődése. II. rész: A válóperek lefolyása a világi törvényszékek előtt. A válóper természete s abból folyó eljárás. Bíróságok, azok hatásköre és illetékessége. Perelőzmény. A lelkész előtti békéltetés. Kereset. A törvényszék előtti békéltetés. Tárgyalás. Bizonyítás. Bírói határozatok. Jogorvoslatok. Az elválást kimondó ítélet végrehajtása. Befejezés. Már a felosztás is mutatja, hogy a két mű körűlbelől egy nyomon jár. A különbség csak az, hogy az 1. számú 3 részbe, a 2. számú 2 részbe illeszti be az anyagot. Forrás-művet használ az 1. számú 21 -et, a legjobbakat, kivévén Boszner Ervin báró új művét, melyet csodálatosképen fel sem említ; de hivatkozik e helyett a Roszner forrásaira: az országbírói értekezletre, a Jogtudományi Közlöny ide tartozó kiváló közleményeire, Kovács Ferenczre, az osztrák polgári törvénykönyvre s több olyanra, melyet a 2. sz. nem használt. A 2. sz. mű 16 forrásból merít, s ezek között az előbbi által nem használt Boszner-féléből is. Mindketten legtöbb hasznát vették Sztehlo Kornél munkájának és az 1868. évi 54. tczikkben foglalt polgári perrendtartásnak. A meghatározásokban szerencsésebb az I. számú. A 2. számú mindjárt a 3. lapon, mikor a házasság meghatározását adja (Sztehlo után), azt mondja, hogy.. . «egy férfinak és egy nőnek szövetkezése* ; de kihagyja ezt a főszót, hogy •törvényes* szövetkezése a házasság. A 2. számúban szebb és jobb a történeti rész és a befejezés. Az 1. számúban meglepő szépen van dolgozva a II. rész. Annyira, hogy a 105. lapon magát Sztehlot igen helyesen igazítja ki, felderítvén, hogy ma már a bírói határozatok nem mind neveztetnek ítéleteknek, hanem végzések és ítéletek vannak, mint ezt a prdts. 246. §-a is világosan kimondja. A befejezésben mindketten arra az eredményre jutnak, hogy épen az okszerű perrendtartás szempont-