Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1888

ii A sors által meglátogatott szülőket vigasztalja némileg az az általános, mély részvét, melylyel bánatukban mindannyian osztozkodunk. A kegyeletes megemlékezések rovata hiányos maradna, ha végre meg nem említeném, hogy néhai Ivánka Sámuel kartársunk díszes síremléke a sárospataki temetőben október hó elején felállíttatván, azt a tanári kar és ifjúság október 14-én ünnepélyesen átvette és megkoszorúzta, ez alkalomból Kun Pál ismételve kifejezvén úgy az egyetemes ev. ref. egyház, mint a főiskola örök háláját a hazai prot. énekügy lelkes úttörőjének és a jeles tanárnak emléke iránt. Én pedig, azt hiszem, csak kötelességemet teljesítem, midőn ezúttal köszönetet mondok a «Sárospataki Lapok» buzgó szerkesztőjének, hogy közadakozás útján elkészíttette boldogult kartársunk síremlékét s ezzel lehetővé tette ránk nézve, kik Ivánka maradandó érdemeit méltányolni tudjuk, hogy némi csekély részben legalább lerójjuk irányában kegyeletünk adóját. A tanév vége felé, junius hó 2-ikán tartottuk meg Széphalmon a Kazinczy-ünnepélyt, immár a másodikat; és pedig a Magyar Tudományos Akadémia újabb intézkedése folytán ez idén főiskolánk és a sátoraljaújhelyi római kath. nagygimnázium mellett a sárospataki állami tanítóképezde is résztvett az ünnepélyben. A Magyar Tudományos Akadémia által kitűzött pályadíjakat ott a mauzóleum lépcsőzetén osztottuk ki. A 10 aranyból álló pályadíjat, <Kazinczy költészetének bírálatos ismertetése» czímű pályaművével Szathmáry József,, III. éves hittanhallgató nyerte el, az 5 aranyból álló pályadíjat pedig, — mely a magyar nyelvés irodalomban legnagyobb előmenetelt tanúsító főgimnáziumi tanuló részére tűzetett ki, — a gimnáziumi tanári kar Mitrovics Gyula, VIII. osztálybeli tanulónak ítélte oda. Amint ott az ünnepélyen, úgy itt is kifejezem amaz óhajtásomat, hogy tekintsék a jutalmazottak ezt a kitüntetést buzdításnak a jövőre nézve s lankadatlan szorgalommal igyekezzenek tehetségöket minél inkább