Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1887

160 nyelvét Szász Károly, midőn a népies iskola egyik kiváló tagja iránt méltó kegyelettel viseltető Szegeden, a Dugonics-szobor leleplezése alkalmával ekképen szólott: Mig nagyjaink fényes udvarában Szóban, ruhában, német a divat: Koldus leányként állt az út sarkában Nyelvünk, pirulva rongyai miatt. Ti voltatok bátor, nemes leventék. Kik szégyenéből s rongyaiból kivették, S ráaggatták Nyugat legszebb díszét, Hogy lássa minden : mily kecses, mi szép. De idegen volt az új ruha rajta, Nem bírt mozogni benne könnyedén ; Tanúit s feszes volt minden mozdúlatja, Érzelme hő bár, szóban oly szegény. A hangja selyp ; arcán a rózsa festve ; Nem a tűzről-pattant menyecske, Nem a piros-pozsgás alföldi lány, Mely «rózsafán nyilt pünköst hajnalán.» És így tovább, tovább, mindig szépen, mindvégig találóan. De épen e találó jellemzésből látszik, hogy nyelvünk talán egy téren sem volt annyira fejletlen, mint épen legkedvesebb gyermekének, a költészetnek nyelvében; mint a szív gyöngédebb érzéseinek rajzolásában, s azon zenei szépség visszaadásában, mely a különböző költői műfajok természete szerint most enyeleg, mint lenge szellő; majd harsog, mint csatára hívó kürt szava; most zokog, mint vész-sirály; majd méltósággal hömpölyög, mint óriás folyam. E fejletlenségen is Kazinczy segített, mert mikor a nyelv maga-maga által, már odaemeltetett, hol méltó eszközéül tekinthette költői alkotásainak, akkor zendítette rá < Keresztes Bálint dalát Tornai Margithoz,* s azzal oly hatást keltett széles e hazában, hogy aztán minden völgy és halom visszhangzott ezen kedves «Bordalátöl» : Fogy az élet, s nem sokára Még most — hála istenimnek ' Szép napom majd elrepül; Kelyhem bátran forgatom ; Érzem, messze nincs határa, Még most — hála istenimnek ! S majd komor telére dűl. Lollimat csókolhatom. De borral sebes szárnyának Még nincs, a ki elfogdossa Lépvesszőket hányhatok, Gyanúba vett levelem ; Bort hamar, bort 1 múlásának. Nincs, a ki tudakozhassa: Ha iszom, kacaghatok. Ki sziszeg titkon velem. Lányka! jer, jer, mártsd rózsádat Kelyhem édes nedvibe, Fonjad azt s melypántlikádat Hajam barna fürtibe.