Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1887

Kazinczy Ferenc emlékezete N—s Mélyen tisztelt ünneplő gyülekezet! Nemes tanuló ifjúság! Légy üdvözölve szent buzgalmadért, mely felgyújtá szívedet, hogy ide zarándokolj, és hogy, mint az igaz hitű müzülmán, ki nagy prófétája hamvainál szilárdítja meg ingadozó hitét a jövendő élet fényes mennyországa iránt: te is itt, e szentelt hantok mellett, erősödjél meg a hitben nemzeted jövendője iránt; te is itt acélozódjál meg ama szentséges érzelemben, melynek minden honfi szívét egyiránt kell dobogtatnia: a lángoló és soha ki nem alvó honszerelemben! Légy üdvözölve általam, a szóban szegény bár, de érzelemgazdag férfi által, ki. mint az őshajdan nagy vezére, szent borzalommal vélem hallani ez égi szózatot: «01d le a te saruidat, mert szent ez a hely, a hol állasz*; én vagyok egy egész nagyvilágnak, az emberi érzelmek manifestaciójának, az édesen zengő honi nyelvnek újrateremtője; én vagyok Kazinczy Ferenc, «a ki kitisztítottam a míveletlen telket, hogy az istenfiak szabadon futhassanak rajta!» (Kazinczy). Tartózkodva is nyitom fel ajkamat a múzsák hódolatának e kegyeletes ünnepén, mert attól félek, hogy midőn töredékes hangomon dicsőíteni akarnám a hallhatatlant rövid vázlatommal, még le találok vonni soha nem évülhető érdemeiből. Azért nem is szándékozom a dicsőült férfiú élet- és jellemrajzát tüzetesen előadni, bármily tanulságos, bármily lélekemelő lenne is i az, mert hiszen ő már úgy is megtalálta s még ezután is megtalálandja méltó Plutarchját. Czélom: csupán néhány vonással tüntetni fel amaz óriás küzdelmet, melyet ö az alvó magyar nemzetiségi eszme felébresztése- és megerősítéseért úgy a köz- és magánélet minden viszonyaiban, mint különösen az irodalom harcaiban kifejtett. És e cél nem csupán azért lebeg előttem, hogy a néhány vonásból különösen ifjúságunk alkosson magának oly képet, mely kebelében, mint a marathoni győző emlékszobra az ifjú Themistoclesében, nemes lángot ébreszszen; az igaz, jó és szép iránti tántoríthatlan kitartásra ser-