Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1886

12 elégedett meg a már egyszer elért s életbeléptetett reformokkal, folytonosan talált saját művén is javítani valót s ezért egymást érte a sok előterjesztés, indítvány, tervjavaslat, mely mind azt célozta, hogy az énekügy magasabb lendületnek induljon s egyház és iskola a művészet ezen ágával bensőbb kapcsolatba jusson. Lehet, hogy néha helyzetét félreismerve, merészebb reformterveken jártatta eszét, oly dolgokat akarva megvalósítani, melyek a mi szerény viszonyaink közé nem valók; melyeknek kivitelére nagy eszközök kellenek, a melyekkel mi nem rendelkezünk: ámde ki kárhoztatná ezért a lánglelkű apostolt, a ki áthatva szándékainak magasztosságától, mintegy magával akart ragadni mindenkit, azt óhajtva, hogy a mit ö jónak, célosnak, nagyszerűnek tart, annak ismerje el azt mindenki, a ki az egyház és iskola jóvoltát szívén hordozza! Minden erős akaratú embernek, ki egy célt tűz ki maga elé élete egyetlen feladatául. az a jelleme, hogy a mi az ö lelkét megfogta, a mi az ő szívét lelkesíti, a mi az ö keblét hevíti: az ragadja el, lelkesítse, hevítse környezetét is; s minden reformátornak az a végzete, hogy művének alapjait megkészítve, annak teljes kivitelét az utókorra bízza. Ez azon közös sors, mely alól a mi sokat munkálkodott és. fájdalom, sokat csalódott és szenvedett barátunk sem képezhetett kivételt. A nagy eszmék természetében rejlik az, hogy azokat egy ember a saját rövid élete alatt teljesen meg nem valósíthatja, csak irányt adhat, melyet követve, egy-két emberöltő felépítheti azon tündérpalotát, mely a térvező agyában igéző ködfátyolkép alakjában tűnt elő, s az ily egy eszme szolgálatában álló munkásnak sohasem a kor társak osztják a babért, hanem az utódok, kik szemöket nem az alkotóra, hanem elévülhetlen alkotásaira függesztik. Ivánka alkotó tevékenysége Sárospatakon sem elégedett meg azzal, hogy eszméit csak az adott szűk körben, szegényes eszközök igénybevétele által igyekezzék megvalósítani. Neki a toll hatalmára is szüksége volt, hogy izgasson az irodalmi téren; hogy fellelkesítve hitfeleit mindenfelé ebben a magyar hazában, melyben a prot. felekezet, mint társadalmi tényező, három század óta mindenkor oly fontos szerepre volt hivatva. Tudta ő azt igen jól, hogy azon eszméknek, melyeket hirdetett, Sárospatak határán túl kell számyalniok, hatniok kell mindenfelé, mert törekvéseinek eredménye csak akkor lesz biztosítva, ha az egész ref. egyház vállvetve fog működni az énekügy érdekében. Az is tisztán állott lelke előtt, hogy azon jogok, melyeket a ref. egyház élvez, nagy kötelességeket szabnak azon férfiakra, kik ezen fontos társadalmi tényező vezérletére vannak