Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1885

57 s tekintetes igazgató-tanács jelenlétében tartatott meg. Hogy minő eredménynyel, az afeletti méltányos ítélet meghozatala a nagytiszteletű s tekintetes igazgató-tanács tiszte. Ha végre számot adok arról, hogy az érettségi vizsgák nagyságos Beöthy Zsolt, magyar királyi tudományos egyetemi tanár úr kormányképviselősége mellett, nagytiszteletű Fejes István, főiskolai algondnok úr elnöklete alatt, nagyságos Dókus Gyula, Kovács Károly, Dr, Lengyel Endre, nagytiszteletű Béky Sámuel, Makay Dániel és Vajányi Lajos urak bölcs vezetése és nagyszámú hallgatóság részvételével oly fényes eredménynyel folytak le, hogy 29 vizsgázó közül az írásbeli vizsgán egy sem tartatott vissza a szóbelitől; a szóbelin pedig 4-en jelesen, 9-en jól, 15-en pedig egyszerűen nyilváníttattak éretteknek és csupán csak egy, és pedig az is magántanuló, tehát nem főgimnáziumunk növendéke, vettetett vissza : be is rekeszthetném vázlatos jelentésemet. A szelid emlékezet azonban késztett még arra, hogy mielőtt ezt tenném, sajgó fájdalmakat újítsak fel mindnyájunk keblében. Folyó óv január hó 30-ika szünnap, de gyászos szünnap volt főgimnáziumunkban. A tanárok megdöbbent ós fájdalomtelt szívvel tudatták az egyes osztályokban, hogy főiskolánknak nagy halottja van, hogy örök érdemeket szerzett világi algondnokunk, ifj. Yay Miklós báró nincs többé. Az egyházérts különösen főiskolánkért lángoló, tettre mindig kész férfiú elvesztését összes tanuló ifjúságunk mélyen fájlalta, s méltó komolysággal öltött gyászt a temetés napján s viseli azt szívében folyton folyvást. Hogy pedig mi, gimnáziumi tanárok, mily érzelmek között kívántuk kicsiny körünkben is nagy elhunytunk nevét megörökiteni: február 2-án tartott ülésünk jegyzőkönyvének 124-ik pontja szóljon itt helyettem: „Elnök, igazgató, jelentvén, hogy ifj. Yay Miklós báró, főiskolánk világi algondnoka, mult január hó 28 án elhunyt: kifejezést ad ez alkalommal azon mély veszteségérzetnek, mely az ő halálával főiskolánkat s vele együtt egyházkerületünket s az egész magyar protestantisrnust érte.