Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1885

HIVATALOS TUDÓSÍTÁS a sárospataki ev. ref. főiskola 188%-ik évi állapotáról. Jelen soraimmal a lefolyt iskolai év történetének rövid, de hűséges vázolását kisérlem meg, s ezt annál nagyobb örömmel s megnyugvással teszem, mert közvetlen tapasztalataimon nyugvó meggyőződésem szerint, anyaiskolánk minden intézeti ága a lefolyt tanévben is mindent elkövetett arra nézve, hogy a hozzákötött jogos és méltányos várakozásoknak minél teljesebben megfelelhessen s így bátran elmondhatom, hogy a lefolyt iskolai év végeredménye a /okozatos haladás, mely bár lassan, de biztosan célhoz vezet. A lefolyt tanév történetét gyászlappal kell kezdenem. — 1886. évi január hó 30-án kisértük örök nyughelyére főiskolánk felejthetetlen világi algondnokát, néhai ifj. báró Vay Miklóst. Amily benső és őszinte örömmel üdvözöltük megboldogult jelesünket a mult i88

4/

5-ik iskolai év kezdetén, főiskolánk kormányának élén : épenoly nagy és mély fájdalommal gyászoljuk elhunytát, kitől főiskolánk szellemi és anyagi erőinek fejlesztését mindannyian méltán várhattuk; ki kora ifjúságától kezdve, sokoldalú tehetségeit folyvást a hazának, egyházának s az iskolaügynek szentelte s kiről nagy és fényes érdemeiért joggal mondhatjuk el: „Vixit patriae diu et totus." Köziskolaszékünk a nagy veszteség felett érzett mély fájdalmának jegyzőkönyvileg adott kifejezést, s a tavaszi egyházkerületi gyűlés határozata folytán Radácsi György, hittanárt nyerte meg arra, hogy a junius hó 27-én tartandó gyászünnepélyen emlékbeszédben méltassa szeretve tisztelt volt algondnokunk hervadhatatlan érdemeit. (L. az emlékbeszédet alább). A köziskolaszék jegyzőkönyvének jelzett pontját, mint a tanári kar kegyeletes érzületének egyik látható jelét, legyen szabad egész terjedelmében ide iktatnom: *