Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1885

53 a kimentett órák száma oly nagy, annak oka leginkább abban keresendő, hogy jobbára szegónysorsú tanulóink még a legszükségesebb ruhaneműekkel is felette hiányosan lévén ellátva, a karácsony utáni hosszú szorgalomszakban, kedvezőtlen időjárások alkalmával, igen gyakran meghűltek, s leginkább csak olyan futólagos torokbajokban s hasi bántalmakban szenvedtek. Az egészségi viszonyok egyébiránt általában nem mondhatók oly kedvezőeknek, mint általában Sárospatakon szokott lenni. A mult iskolai óv folyamában hazánk több vidékein pusztító tífuszos betegség hozzánk is betekintett; de hála és köszönet főiskolánk kitűnő képzettségű, fáradhatlan s páratlan lelkiismeretességű orvosának! járványnyá nem fajult. Kitűnőleg berendezett főiskolai kórházunkban állandó és még külön is felfogadott ápolónők a leggondosabb ápolásban részesítették beteg tanítványainkat, kiknek szülőit a betegség komoly fellépésekor sohasem mulasztottam el a szomorú esetről értesíteni. Általában nagy gondot fordítottunk arra, hogy tanulóink egészségét megőrizzük. Az osztálytanárok többször meglátogatták őket szállásaikon. Én pedig, mint igazgató, részint igazgató társammal, részint Dr. Kun Zoltán, főiskolai orvossal minden egyes tanulói szállást megvizsgáltam, ahol szükséges vala, a kellő intézkedéseket megtettem. Fájdalom! minden őrködésünknek sem sikerült elfordítani teljesen főiskolánktól a végzet kezét. Yáry József VII., Szabó Lajos V. s Horváth Vince I. gimnáziumi tanulókat kiszólította körünkből a Gondviselő bölcsesége. A mélyen súlytott szülők, mind a három elköltözöttben, reménységök szépen fejlő bimbaját; tanulótársaik őszintén szeretett pályatársaikat; mi, tanárok, a szorgalomban állhatatos s erkölcsben példányképűi szolgáló tanítványainkat vesztettük el. Lebegjen áldás emlékezetükön! Nyugodjanak békén az idegen földön domboruló sírhantok alatt! Tanulóink egészségének jókarban tartására fordított s imént jelzett eljárásunkon kívül, kiváló gondot fordított tanári karunk arra, hogy kedély világuk derűit, szívok humánus