Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1885

135 nem volt. Ezt a hiányt pótolta ki aztán ifj. br. Vay Miklós! „Az egyház anyagi ügyeinek fedezése" című cikkében, jobban mondva felhívó szózatában, csodálkozva a sűrűn született szép tervek felett, s nyiltan kimondva, hogy az áldozók száma csekély, s hangsúlyozva, hogy egyházunk jelen állapotában cél- és iránynélküli buzgósággal semmire sem megyünk: legott kijelöli a tendőket. „En — írja ő — az egyház anyagi ügyeinek fedezését ez átmeneti kor válságos perceiben oly sürgetősnek tartom, hogyha ez ügy mellett, mások példáját még továbbra is várva , bár csekély erővel föl nem lépek, magamat legalább hanyagsággal vádolhatnám. A szószaporítás itt szükségtelen, s ezért csak rövden fejezem ki magamatÉs legott megajánlá minden hold földje után a krajcáros adót! Aztán — mintegy tanácsokat adva — így folytatá: „Már csak így is tetemes részét fedezhetnénk egyházunk köztudomás szerint égető szükségeinek; mily szép eredményt mutathatnánk fel pedig akkor, ha magunkat ezen krajcáros fizetésre több éven át köteleznénk. Ezt pedig megbírhatjuk, csak akarjuk. Fordítsunk általában kellő figyelmet a már különben is fejlődő földművelésre; tartsuk szemeink előtt a cél magasztos voltát, s bizonyosan nélkülözhet övé fogjuk tenni magunkra nézve azon összegeket, melyekkel vallásunk szent ügyét támogatjuk „Én részemről, megkezdve a holdankénti krajcáros adakozást, fekvő birtokom után 66 pengő frtnyi összeget ez évben lefizetendek az egyházkerületemben állítandó adakozási pénztár alapjául s kötelezem magam ezen összeget ttz éven, át rendesen fizetni. Ez arányban földbirtokos társaim összes adományozása 2.278,580 pengő frtnyi összegre menne. Kérdem: követendik-e sokan — vajha mindnyájan — igénytelen példámat? Reménylem igen, mert képzelhetlen, hogy mindazok, kik egyházmegyei s kerületi gyűléseinken oly hatalmasan szónokolnak, lapjainkban írnak, többfelé adományoznak, egyes alapítványokhoz segélylyel járulnak, azt képzelnék, hogy az emiitettek által hitfelekezeti kötelességeiknek már teljesen megfeleltek ?/" „Sok, mi elég lehetett eddig" — így végzi cikkét — „nem kielegítö most, egy oly időszak küszöbén, melyben talán újból kell teremtenünk, hogy a fennálló régit megtarthassuk ')." Idéznem kelle e szavakat — mélyen tisztelt gyülekezet! — mert ezek akkor úgy hangzottak, mint egy új evangéliom; idéznem kelle. mert ma sem időszerűtlenek, s ami fő: bennök a boldogult nemes férfiúnak egész lelkülete nyilatkozik. Nagy szíve, hite, vallásossága, eszélyessége. ') Lásd: „Prot. Egyh. és Isk. Lap" 29. sz. 1858.