Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1884

7 feladatának, mint óhajtaná, támogassák törekvéseiben. Pillanatnyi szünet után Molnár Lajos, főgimnáziumi igazgató lépett elő, s közel egy óráig tartó szónoki beszédében a legnagyobb bensőséggel sorolta fel a veterán tanár érdemeit, írói tevékenységéről azon óhajtással emlékezik meg, vajha sokáig ne szünetelne még e téren való sikeres működése, s hogy maradandó emléket nyújtson át mindnyájunk nevében , a Zombory Emőd rajztanár által készített krétarajzarcképet eme szavakkal leplezé le: „S ha majd lezajlott éveiden elmerengsz, erre tekintve, újuljanak fel előtted az örömóra percei s ne feledd el azokat, akik emlékedet híven őrzött kincsül hordozzák szivökben." Az ünnepelt a megindulás hangján válaszolt e szavakra. Elmondja, hogy míg egyrészt annak a meggondolása, hogy élete napja delén túljár, melegítő s világító ereje csökken: fájdalommal töltik el szívét, addig ez az érzést e napnak öröme s megható volta ellensúlyozni igyekszik. Majd a gondviseléshez emeli fohászát ; tartsa meg — úgymond — e főiskolát, tegye azt a tudomány és tiszta erkölcs hazájává és virágozzék ebben mindaz, ami szép, jó és nemes! Alig hangzottak el e szavak az ünnepelt ajakán, midőn a gimnáziumi ifjúság részéről megbízott szónok, Mándy István lépett a jubiláns elé. Öröm- és hálaérzet ragyogott szemében; boldogság súgárzott arcáról, üdvözölhetni a szeretve tisztelt tanárt. Melegen tolmáesoltá társai ós saját érzelmeit, azon alapeszmével, hogy a valódi érdem önmagában bírja elismerésének jutalmát, s a tanuló ifjúság erős ragaszkodása s hódoló tisztelete jeléül egy díszes aranytollat nyújtott át az ünnepeltnek e nagy nap emlékeid. E váratlan megtiszteltetés által meglepetve, érzékenyen válaszolt az üdvözölt. Meglepő reá nézve e kitüntetés — mint mondá — annyival is inkább, mert ő mindig a szigorú apa szerepét játszotta tanítványaival szemben, hogy azokat e katonásdi korban a szigorúsághoz szoktassa, s hogy életökben — ha majdan elhagyták az iskola