Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1902
77 egyik jelentőségét: A reformációnak legnagyobb elismerésre méltó következménye, bogy a munkára, a teremtésre hivatott emberi szellemet oly korlátok közűi szabadította ki, a melyek között önállósága elveszett, munkásságának földi célja nem volt. Pedig épen e szabad, önálló munkálkodásban van az élet értelme s célja “ stb. (L. 8. 1.) További érdeme, hogy művének a keretét, compositióját is jól csinálta meg s azt elég értékes tartalommal töltötte meg. Előbb beszél a reformációról általában, mintegy bevezetésként 1—8 lapon, azután egy elég jó fejezetben a reformáció előzményeiről 8—27 lapon; aztán a reformáció hatásáról az államok politikai alakulására (gyengébb fejezet, mert nem fejti ki eléggé thémáját) a harmadik fejezetben a reformáció hatásáról szól a művészetekre s érdekes párhuzamot igyekszik vonni a román és a germán szellem között, a mi leszámítva azokat az egyes hibás és elhamarkodott Ítéleteket, melyeket a kéziratban jelöltünk meg, megint dicséretreméltó vállalkozás. Ugyané fejezetben beszél a tudományról és a philosophiáról, nem mélyen járva ugyan, de világosan és érthetően (41—51. lapig.). A negyedik fejezet, a reformáció hatása a nevelésügyre, szintén sikerültnek mondható. Ebben röviden, de világosan összeállítja Luther, Ratichius nevelési elveit, megállapítja, hogy a reálista nevelési irányzatnak tulajdonképen a gyökérszálai Baconig és a reformációig nyúlnak vissza s Rousseau és Pestalozzi csak azokat a csirákat fejlesztették tovább, melyeket a reformáció tenyésztett. Szépen köti össze a XVI-ik század nevelési törekvéseit a későbbi XVílI-ik századéval s ezeket egészen jól ítéli meg. Nemcsak tájékozottság nyilvánul itt, hanem szerző valóban több helyt meglep ítéleteinek biztonságával és találó voltával, a mi egy öregebb embernek is dicséretére válnék. Jó gondolatot találunk például a 77-ik lapon szépen kifejezve : „A haladó korral változik a világnézet is s ha a reformáció korában, e vallásos korban az iskola a vallásin kívül minden más szempontot mellőzött is, nem csodálkozhatunk rajta; midőn később életre kél a nemzetiségi eszme, a közoktatás is elveszti e kozmopolita jellegét s nemcsak művelt embert, de honfiút is nevel a haza számára.“ Ugyanezek a tulajdonságok jellemzik művének legrövidebb utolsó fejezetét, a reformációnak a társadalmi életre gyakorolt hatásának a tárgyalását. Azonban szerzőnk nemcsak biztos és találó a maga ítéle
