Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1902
25β épen úgy, mint a hogy a többi, nem apostoltól származó irat valóságos szerzőjének nevét apostol-névvel helyettesítették. Támogatja ez észrevételünk helyességét az a körülmény, hogy épen maga Harnack tesz említést egy Priska által szerzett olyan levélről, a minek az ő szerzőneve kiküszöbölése után más szerzőnevet adtak. Ha az ilyen eljárás tényleg gyakorlatban volt, akkor a szándékos névsikkasztás esetén a zsidókhoz írott levél is hasonló elbánásban részesült volna. Figyelembe véve az elmondottakat, nyílván látható, hogy a Harnack-fóle Aquila-Priscilla-hypothesis semmi tekintetben sem áll felettök a korábbi hypothesiseknek. Uj és járatlan utakat nyit meg a kérdés megoldására, de az igazsághoz semmivel sem visz közelebb a régieknél. Most már csak az a kérdés, hogy az a sok munka és fáradság, a mit hosszú időkön át a levél szerzőjének felkutatására fordítottak, arányban áll-e az eddig elért eredményekkel? Feleljen meg erre a kérdésre az a tény, hogy e tekintetben semmivel sem vagyunk előbb Orige- nesnól ma sem. Külső, pozitív adataink nincsenek, a belső adatok sem adnak sokkal többet, miért is leghelyesebben járunk el, ha az efóle erőfeszítő kísérletezéssel teljesen felhagyunk. Helyesen jegyzi meg Jülicher, hogy sokkal értélcesebb dolog volna az, ha teljes képet alkothatnánk magunknak a szerző egyéniségéről; sajnos azonban, hogy a szerző, valamint általában a személyi oldal annyira háttérbe szorul a zsidókhoz írott levélben, hogy néhány adatnál többet nem vagyunk képesek abból kivenni.1 így vagyunk, sajnos, a levél keletkezési idejének meghatározásával is. Azok a régibb és újabb elméletek, a melyek a szerzőség kérdésével összhangban az apostoli kor számára igyekeznek megmenteni levelünket, épenúgy nem támaszkodhatnak szilárdabb alapra, mint a fentebb tárgyalt elméletek. Maga a levél tartalma, szelleme, egész előadása azt mutatja, hogy az a keresztyónség előhaladottabb korából való; abból a korból, a mikor niár szüksége volt az egyháznak tan formulákra. Ezt a nézetet fejezi ki a zsidókhoz írott levél egyik legkiválóbb exegetája, von Soden, berlini lelkész és tanár is.1 2 Levelünk középhelyet foglal el a páli levelek és a negyedik evangélium között, így nem csalódunk, ha keletkezési idejét is ama kettőnek keletke1 Jülicher: i. m. 133—34 1. 2 Von Soden, Das Hebräerbrief 31 1. A Holtzmann-féle Hatidcommentarhan.
