Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1902
254 küldői, a voltakópeni szerző meg az előbbi, igen könnyen ki- magyarázható, hogy miért sikkasztották el a neveket, a mikor a levelet Rómából terjeszteni kezdték. Azért, mert a női szereplők és női egyházi hivatalnokok ellen mindenfelé nagy ellenszenv uralkodott. 8. Végre megemlíti Harnack azt az általa korábban már tisztázott tényt, hogy mivel a tanító és missionarius nők az egyházban rósz hírbe keveredtek és hitelöket vesztették, Priska előkelő állását is erőszakosan lefokozták, eyy valósággal tőle származott levelet ő tőle és férjétől is elvitattak és annak más szerző nevet adtak. Támogatja tehát Harnack az előző pontbeli nóv- elsikkasztást azzal, hogy különösen Priska ellen állandó oppo- zició volt készenlétben. A Harnack által felsorolt ama fentebbi jellemvonások és tulajdonságok legnagyobb részben olyan általánosak, hogy azok száz meg száz tekintélyes keresztyén tanítóra vagy íróra ráille- nek. Magas műveltségű, virtuozus tanító volt bizonyára több >s és ez a jelző nem csak az Aquila vagy Priska különös ismertető tulajdonsága volt. Hogy a levélíró a Pál baráti köréhez tartozott, ez sem bizonyít semmit Aquila vagy Priska mellett, különösen, ha észreveszszük azt, hogy ennél a pontnál némi ellenmondásba keveredett Harnack önmagával- Nevezetesen: Idézett munka 32. 1. azt állítja, hogy a levél szerzője teljes közönyösséggel viseltetett a zsidó és a páli keresztyénség között levő különbség iránt, a későbbi paulinismus értelmében. Kérdezhetjük, hogy miképen lehetséges ez? Lehetett-e közönyös a páli kör tagja épen a páli missió lényegét és alapját képező amaz ellentét iránt, a minek a megteremtője Pál volt ? És ha lehetett, hogyan egyeztethető össze ez a magatartás a kör tagságával ? Az ellenmondásnak eme zavarából az a pótló magyarázat látszik leginkább kivezetőnek, a mely szerint ez a magatartás a későbbi paulinismus értelemben tanúsíttatott; ámde azt meg igen bajos feltenni olyan első rendű és oszlopos συνεργοι-τόΐ, a milyeneknek Harnack Priskát és Aqulát feltünteti, hogy a páli missio sarkalatos elvét olyan könnyen feladták volna; valamint áll az is, hogy a későbbi paulinismus híveire semmi képen sem illik a Pál apostol σννεργοι elnevezése. Az is ott szerepel a bizonyítókok között, hogy a levél írója közeli viszonyban volt Timotheussal. De hát nem egy egész sereg volt-e azoknak a tekintélyes missionáriusok- nak a száma, a kik Timotheussal (föltéve, hogy épen a Pál
