Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1902
252 maga is csatlakozott a páli irányzathoz s róla az I. Kor. XVl-ban már Pál is jó indulattal emlékezik meg. Positive azonban épen nem lehet azt állítani, hogy Apollos volt a szerző és senki más, mert hiszen az alexandriai bölcsészeti szellemnek nem ő maga volt a kizárólagos letéteményese. Sőt tovább menve, az sem szükségképen való következmény, hogy az iró alexandriai származású vagy neveltetésű egyén lett légyen. — Időszámításunk első századaiban, abban a korszakban tehát, a melyben az ős keresztyén iratok legnagyobb része keletkezett, az egész római birodalomban a görög bölcsészet volt az uralkodó ; maga a végképen kimerült római szellem is ennek a bölcsészeinek eklekticismusával táplálkozott. Ugyanekkor a tudományos vallásos gondolkozás irányítója is az a görög szellem volt, a mely a zsidó gondolkozás segítségével létrehozta az alexandriai vallásbölcsészetet. Valamint általában a bölcsészeiben a görög bölcsészet, úgy specialiter a vallásos gondolkozásban az alexandriai vallásbölcsészet vitte a főszerepet. Ennek a nyelvén, ennek a dialektikájával és módszerével fejtették ki a vallásos gondolkozók a maguk rendszereiket, keleten úgy, mint nyugoton egyaránt. Nem zárkózhatott el ez elől maga Pál apostol sem. A páli levelek egyes helyein nagyon is meglátszik az alexandrinismus hatása (Róm. 1, 19—20.) és hogy egyebet ne említsek, Pál az ó-szövetség magyarázásában épen az alexandriai iskola által kifejtett typico-allegorikus írásmagyarázati módszert követte (Gal. 111. IV.). így már, ha az alexandri- nismust nem szoríthatjuk az alexandriai iskola szűk körére, a zsidókhoz írott levél szerzője is lehetett bármelyik, azon korbeli vallásos gondolkozó. Lehetett épen Apollos is, de lehetett más keresztyén vallásbölcsész is, a kinek célja volt kimutatni azt, hogy a keresztyénség, mint legtökéletesebb isteni kinyilatkoztatás, felette áll minden korábbi vallásformának, ennek a kinyilatkoztatásnak közvetítője pedig Jézus Krisztus, a ki hasonlíthatatlanul nagyobb a korábbi közvetítőknél. A legújabb időben felmerült Aquila-Priscilla hypothesis nemcsak meglepő újdonságával, eredetiségével és merész következtetéseivel vonja magára figyelmünket, hanem előkelő származásával is. Harnack, a fentebb már ismertetett Probabilia etc. című értekezésének második részében a zsidókhoz Írott levél szerzőségére vonatkozó theoriáját fejti ki azzal a határozott meggyőződéssel, hogy az a kérdésre vonatkozó összes régibb és
