Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1902
250 is sokat forgolódott alexandriai képzettségű bölcsész-missioná- riusra. A zsidókhoz írott levél szerzőjének szelleme és iránya teljesen rokon annak az alexandriai zsidó-görög vallásbölcsészet- nek a szellemével és irányával, a melynek alapja a Bölcseség könyve által képviselt zsidó és a Philo által képviselt görög vallásos gondolkozásban van. Ennek a kimutatása végett elég lesz a következő bizonyítékokra hivatkozni: Az iró ugyanazt a typico-aliegorikus Írásmagyarázati módszert követi, a melyet az alexandriai bölcsészet használ az ó-szövetséggel szemben. Krisztus-tana teljesen megegyez a Philo-féle logos-tannal. Krisztus szerinte is ama nagy, bűn nélkül való és nem emberektől származó főpap, a ki közvetítője a világteremtésnek. Teljesen philoi a zsidó rituális áldozatokról való felfogása, a mely szerint az áldozat nem a bűnök megbocsátásának, hanem az azokra való gondolásnak eszköze. Van a Xlll, 5-ben egy Ó-SZÖvetsÓgi idézet: ον μη σε . . . εγκαταλείπω a mi igy, a hogy áll, az ó-szövetségben, sehol sem fordul elő, Philonál azonban igy van ; ezt tehát Philo után citálja. Abrahám hitét és Isten iránt való engedelmességét nem Pál, hanem Philo után találja abban (XI, 8.), hogy az bevonúlt az ígéretnek ő előtte ismeretlen földére. A Philo-féle világnézet alapja az az ellentét, a mely az eszmék felső világa, χοσμος νοψοί, és a földi érzéki világ között van. Ez az alapja a zsidókhoz Írott spekulációjának is. A Vili, 5; IX, 23. szerint a zsidó kultusz földi szentélye ama mennyei és valóságos szentélynek kópemása- Philonál a két világ közvetítője a logos, mint istennek első szülött vagy legidősebb fia, a ki közvetítője a világmindenség teremtésének és fentartásának, valamint az Isten és emberek között levő vallásos viszonynak is. A logos az isten küldötte, tolmácsa és prófétája, a ki kinyilatkoztatja istent az emberek nek s mint főpap és szószóló kibékíti azokat ő vele. A Philo- féle logos eme tulajdonságait viszi a zsidókhoz Írott levél szerzője a Krisztusra. Krisztus az Isten fia, a ki nagyobb a prófétáknál, nagyobb Mózesnél és az angyaloknál (I, 4; 11, 2., 5; 111, 3.), a kiktől különösen abban különbözik, hogy isten ő általa teremtette a világot (1, 2.), ő érte van a mindenség, ő általa van a mindenség (11, 10.), a ki dicsőséggel, tisztelettel koronáztatott meg (II, 9.); egyúttal pedig örökössé és úrrá lett s az isteni felség jobbjára ült a magasságban (1, 3.). Mindezek
