Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1902

tatván, ezen töke biztosítására nézve, a végrendeleti végrehajtó, Szabó Sámuel ur a szükségeseket tegye meg, a következőkép :

1. A sárospataki ref. főiskolának az örökhagyó (Hutka István) 1805—14. években növendéke lévén, mint fentebb, a 2000 frt tőkét rendeli részére következő feltételek alatt.

a) Ezen alapítványra való felügyelet a főtiszteletű superin- tendentiát illeti;

b) az alapítvány-tőke pupillaris biztosítás mellett kamatozóvá tétetvén, a bejövendő évenkénti kamat a sárospataki főiskola akár gymnasiumi, akár a felsőbb osztályban tanuló, erkölcsi jómagaviseletű s szorgalom által az iskolai tanári kar értelme szerint magát arra érdemesítendő, nemzetségi családból származó szegényebb sorsú tanulót fogja illetni;

c) ha ugyanazon időben az örökhagyó rokonai közűi többen fognának a pataki főiskolában, mint tanulók bejegyezve lenni, az ösztöndíj, az igazgatóság ítélete szerint, közöttük megosztva osztas- eék ki, de csak két és nem többfelé ;

d) a stipendiumot ugyanazon egy egyén nyolcz évnél tovább nem húzhatja;

é) mint első stipendiátusnak, ámbár ugyan nem örökhagyó családi nevét viselő, de az örökhagyóval legközelebbi vérségben állók, kineveztetnek, néhai Somossy János unokái, hittanár Szeremlei Gábor fia: Gábor; utána Gönczi András és Gombos Klára kis fiai: Gönczy Károly és István;

f) ha az örökhagyó nevét viselő, vagy Somossy professor s illetőleg Szeremley professor és Gönczy Andrással egyenes leszármazó utódok nem fognának a tanuló ifjúság között találtatni, a stipendium elnyerésében az örökhagyóval rokonságban álló Bártf.ű Szabó és Gönczy családból származó ifjak lesznek legközelebb jogosítottak; ilyenek hiányában a stipendiumra fordítandó kamat a töke nevelésére fordítandó;

g) ha a főiskola pénzalapja feletti szabad rendelkezési jog a főiskolai igazgatóságtól vagy a főtiszt, superintendentiától elvétetnék és bármi néven nevezett idegen befolyás vagy hatalom alá rendelődne, az elébb megnevezett hagyományosoknak s azok utódjainak szabadságukban álland ezen alapítványt reklamálni s annak szintén családi alapítványnyá fordításáról a körülményekhez képest gondoskodni.

24. Radnóti-alapítvány: Tek. Radnóti György úr 1830-ik esztendő május 19-én Várad-Olasziban kelt végrendeletében