Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1901

lismusára. Ez az utóbbi egy olyan kérdés, melyet tényleg eddig egyik Tompa-bíráló vagy ismertető sem vett figyelembe. Szerzőnknek azonban erre nézve igen kevés adata volt s a mit sajnálattal kellett tapasztalnunk, szerző a Tompa erkölcsi és bölcsészeti felfogását tárgyaló akadémiai előadásokat sem használta fel. A negyedik fejezetben a Tompa allegóriáinak tartalmát fejtiki. Ez a fejezet művének egyedül sikerűit részlete. Tompa összes allegóriáit felöleli s szerzőnk annyira értelmesen és világosan tárgyalja, hogy szinte kellemesen lep meg bennünket. És e tény önként eszünkbe juttatja a tavalyi pályamunkát s csábít a párhuzamra, az összehasonlításra. Tavaly is a hol a szerző kissé hozzátapadt a költőhöz, azt jól magyarázta, míg elméleti fejtegetései ott sem sikerűitek. Ebből pedig általában véve minden kezdő philosophus azt a tanúságot vonhatja le magára nézve, hogy bármily szép is az önlábunkon való járás, ennek a bölcsészetben, mint a leg- elvontabb s talán legnehezebb tudományban meg vannak a maga őrvényei, melyet dagályosságnak, homályosságnak, érthetetlen- ségnek, emészthetetlenségnek neveznek, melybe tényleg egyes szakszerű öreg bölcsészek is gyakran beleestek, különösen a németeknél. Mielőtt mesterré, önállóvá lenne az ember, előbb inasnak, tanulónak kell lennie. Több iskolát kell ám végig járnunk s az elvont bölcsészeti tudományokban sokaknál a tanuló évek az egész életre kiterjednek s vajmi kevesen nevezhetik magukat mestereknek. Szerzőnk is megelégedhetett volna azzal, ha a Tompa iskoláját járja, ha hozzátapadva kevesebb elméletet nyújt, melyek úgy sem tisztúltak még meg agyvelejóben. Műve utolsó részében az allegóriáknak történeti hátterét világítja meg.

Mindent összefoglalva ebben a munkában is jó és rossz vegyesen fordulnak elő. De szerző szorgalma, törekvése igen kiváló, olvasottsága lépten-nyomon nyilvánvaló, egy fejezete magában véve is igen sikerűit, azért miután már tavaly is egy sikerűit nagyobb fejezet s a szorgalom alapján a Pécely-díj felét kiadtuk, ez idén is ajánljuk, hogy a másik fele ez egyetlen pályamunka szerzőjének kiadassék. Dr. Székely György.

A Kövy-OkolicsAnyi díjra (múlt évi 48 korona) a következő pályakérdés volt kitűzve: „Fejtse ki pályázó a progressiv adóztatás jogalapját, kapcsolatosan a személyes jövedelmi adóval.“ A kitűzött pályakérdés megoldására egy pályamunka érkezett „Egyenlő teherviselés“ jelige alatt, mely 68 lapon igyekszik a