Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1901
*2 Jelentés a» 1899—1900. Tóth-Fischer díjra érkezett pályázatról. Az 1899—900-ik évről felmaradt Tóth-Fischer-díjra érkezett egy pályamunka a következő feladattal igyekezett megbirkózni : .Osmertesse és bírálja meg a pályázó Tóth Mihály és Mitrovics Gyula egyházi szónoklattanát." Ezt a pályakérdést a pályázó szó szerint fogta fel és a szerint igyekezett megoldani. Két lapra terjedő bevezetésében röpke pillantást vetvén az egyházi szónoklattan általános és hazai irodalmára, áttér a Tóth Mihály szónoklattanának ösmer- tetósére és bírálatára, 5—60 1., mely után a Mitrovics Gyuláéval foglalkozik ugyanígy 61—104. 1. s végűi mintegy 4 lapon összegezi a nézetét ugyanerről. Ez az eljárás és rendszer a kezdetlegességig közönséges, robotszerű. Szerzőjének nem volt tehetsége, bátorsága arra, hogy a pályatétel által nyújtott szabadságot megérezve és felhasználva, eredeti, önálló terv szerint alkosson egy kerek dolgozatot. Pedig a pályatétel maga csalogathatta volna az írót az egybevető, párhuzamos eljárásra. Az oly rendszer, mint az övé, nem járhat a maga lábán s már a kiindulásnál elveti az önállóságot és eredetiséget valamennyi kiválóságával. Úgy járt el a szerző, mint a hogy eljárna az utazó, a ki két országot Baedekerrel jár be, jegyzeteket, naplót is a szerint vezet, útja végén aztán naplójához legfelebb még tartalomjegyzéket csatol. Az ilyen utazó jogot tarhat talán a leltározó, vagy hát engedjük meg, a naplóíró névre, de a szerkesztői s méginkább írói névre aligha. Egyébiránt a napló is lehet kitűnő írásmű a maga nemében s ha szerző ezt a fajtát választotta : ez a mértéke egyúttal a dolgozatának. E tekintetben aztán meg kell vallanunk, hogy igazán leltározó szorgoskodással járt el és lelkiösmereti furda- lást érezne, ha a két munkának mindenik §-ával, minden kicsi részletével sorról-sorra be nem számolhatna. Kezdi Tóth Mihály szónoklattanának első §-ával és végzi az utolsóval, annyira az utolsóval, hogy még a függelékbeli részt, az egyházszónoklat- tan rövid történelmét is naplózza, a mi pedig nyilván kivűl esett már a feladatán. Itt hát többet ád a kelletinél, talán kárpotlá- súl azért a közönyösségéért, hogy az 1866-iki első kiadást használta, nem pedig az 1878-iki második javított és bővített kiadást, holott a Mitrovicsé is éppen 1878-ban jelenvén meg, már maga
