Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1901

81 Viszont ebben is követ el olyan tévedést, hogy nem létezőt is oda­foglal, tudniillik a Figyelmező 1865. évi folyamát. A források ha­nyag és hézagos felhasználása okozza aztán, hogy olyan neveze­tes dolgokról sem emlékszik meg, mint az erdélyi lutheránusok közt kifejlett pietista mozgalmak első mozzanatja és az erdélyi reformá­tus egyháznak a főconsistorium és főgondnokság szervezetét illető 1709-iki intézkedése. Teljesen mellőzi az ezen korbeli protestáns egyházi irodalmi működés, valamint a hazai és külföldi iskolázás nevezetesebb mozzanatait, a melyek pedig a mű keretébe szintén beletartoztak volna. Azonban még a tárgyalásába felölelt részletekben se tud meg­felelni a történetírás kellékeinek. Krónikaszerű előadás, fejletlen, sőt gyarló irmodor, a kifejezések szabatossága iránti érzék hiánya, sőt nem egy helyesírási hiba tanúskodik róla, még a külső kellékeket se képes figyelemben tartani. De ugyancsak nem volt képes a bel­sőket sem. Nem törekszik pragmatismusra, nem kutatja a főszerep­lők, egy I. József és egy II. Rákóczi Ferencz egyéni jellemét, eme nagyérdekű és fontosságú motorait az eseményeknek. Józsefben pl. sohasem vesz észre rosszhiszeműséget, Rákóczinál viszont nem tün­teti fel eléggé kidomborítva jellemének azt a ritka, nemes vonását, mely őt buzgó kathólikus volta mellett is az elfogálatlanság minta­képévé és az egyenlő mértékkel való elbánás mesterévé tette. Több­ször ad kifejezést téves felfogásnak is. így példáúl azt, hogy az 1708-iki pozsonyi országgyűlésre mindössze két református és nyolcz lutheránus jelent meg, a klérus peotestáns-efienes törekvésének tu­lajdonítja, pedig a többiek egyszerűen azért maradtak el, mert a Rákóczi pártján voltak. Szerettük volna még, hogy a szatmári bé­kének a magyarországi protestantizmusra nézve eddig általában túl­becsült, sőt sokaktól korszakalkotónak tekintett jelentőségét is he­lyesebb felfogással, a történeti igazságnak megfelelőleg állapítsa meg. Ámde teljesen a régi nyomokon halad, ezt indokoló pár sora pe­dig egyfelől mondatnak sem elég értelmes, másfelől meg a törté­neti tényeknek se felel meg. Mindezek a körülmények, a munkának megannyi hátrányos oldalai, lehetetlenné teszik, hogy a pályadíjban részesítsük szerző vállalkozását, melynek azonban remélhetőleg meg lesz annyi jutalma, hogy a tárgygyal való foglalkozás gyarapította arra vonatkozó is­mereteit. És ez magában véve is nyereség. Zoványi Jenő. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom