Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1901
70 elégette, de ezennel figyelmezteti az ifjúságot, hogy ehhez hasonló kihágás esetén a kihágó nevét nyilvánosságra fogja juttatni. A többi pályamunkák sorsa felett junius 14-én tartott ülésén döntött az akadémiai szék, következőleg : 1. A Vay-féle kettős dijra, mely az 1899—1900. évről felmaradt nagyobb díjjal is megtoldva hármas díjjá lett, egyházi beszéddel versenyeztek a pályázók. Máté V. 8. alapján: „Boldogok a tisztaszivüek, mert ők az Istent meglátják.“ A beérkezett három pályamű közűi a Il-ik számú, „Légy hív mind halálig.“ jeligéjű találtatott jutalomra méltónak, szerzője az 1899—1900 évről felmaradt nagyobb dijat, 50 korona 40 fillért kapja. A jeligés levélke Farkas István IV. th. nevét rejtette, neki tehát a pályadij kiadatik. A másik két pályamunka egyszerűen tudo- másúl vétetett. 2. Az 1899—1900-ról felmaradt Vay-féle nagyobb dijra, — 60 korona 20 fillér — ez a pályakérdés volt kitűzve: „A keresztyén inspiratio-tan kifejlődése, alakúlása s jelentősége a prot. theologia történetében.“ A beérkezett egy pályamunkának a jutalom nem volt kiadható. 8. A múlt évről felmaradt Vay-féle nagyobb díjért — 60 korona 20 fillér — a következő izagógikai tételt kellett megfejteni: „Jellemezze a pályázó Varga Istvánt, Sebestyén Istvánt és Dr. Ballagi Mórt, mint isagogusokat.“ Érkezett rá egy pályamű, „A betű megöl, a lélek megelevenít“ jeligével. írója jutalomraméltónak találtatott s ez Pósa Péter III. é. th. 4. Az idei Vay-féle nagyobb dij — szintén 60 korona ^0 fillér — pályatételére: „A Baur-fóle történeti kritikai irány jelentősége a prot. theologia történetében“ nem akadt pályázó, így hát ez a dij a jövő évre marad. 5. Az 1899—1900. évi Tóth-Fischer dijra, — 60 korona — ez az egyháztörténelmi pályatétel volt kitűzve : „A magyar protestantizmus helyzete és működése a Rákóczi Ferencz szabadságharca idején.“ Érkezett is egy pályamű, de az a jutalomra számot nem tarthat. 6. Az idei Tóth-Fischer dij, — 60 korona — pályatétele ez volt: „Ösmertesse és bírálja meg a pályázó Tóth Mihály és Mitrovics Gyula egyházi szónoklattanát.“ Jeligéje: „Sem a ki plántál, valami; sem a ki öntöz, hanem Isten, aki előmenetelt
