Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1901
26 áldozott a tizenhárom aradi vértanú emlékének. Október 31-ikét, a reformáció emléknapját, istenitisztelettel és emlékünneppel ültük meg ; amazon Novak Lajos főiskolai lelkész imádkozott, emezen Csontos József főgimn. tanár tartott nagy tanulságokban gazdag, tiszta, erős protestáns szellemű beszédet. Aztán jött a január 12-ikei Kossuth- ünnep, melyet főiskolánk a várossal szövetkezve rendezett á Sárospatakon felállítandó Kossuth-szobor javára. Két részből állott ez : a délután tartott tulajdonképpeni ünnepségből és az esteli bálból. Az ünnepség túlgazdag műsorozatából itt is ki kell emelnünk két jelesünknek a közreműködését : az id. Dr. Lengyel Endréét és az Eötvös Károlyét. Amaz tanulságos és lelkes megnyitó beszédével, — a mint maga sejtelmesen kifejezte, — közéleti hattyúdalát zengette el, de a dala nem fájó lemondás, hanem győzedelmes dicsőítés hangján szólott az ünneplés dicssugáros alakjáról; emez hatalmas ünnepi beszédében történelmi alapon fejtette ki, hogy Kossuthot két dolgáért tartja nagynak a maga részéről, azért, mert a nemzet függetlenségének kivívását akkor kísérelte meg, a mikor arra igen kedvezőtlen volt a helyzet és azért, mert a nemzet szentséges nagy szenvedélyét, a függetlenségi érzést többé soha ki nem oltható lángolásra szította. Általában magasztos és felejthetetlen volt mindaz, a mi ezt a napot ünneppé avatta, melynek sikeréért úgy a közreműködők, mint az ünneplésre összesereglett díszes, nagy közönség bőven pazarolta szellemi és anyagi javait ; de oly áldozatot, a minőt a főiskolai ifjúság, aligha hozott más, mert ez, a mellett, hogy minden irányban és minden téren lelkesen dolgozott, 435 koronányi Kossuth-alapját is önként odaadta a szobor javára, sőt, a mi még ennél is több, készségesen lemondott hagyományos báltartási igényeiről is az egész farsangra, csakhogy a Kossuth-bál sikereit annál jobban biztosítsa. A nemes, magasztos célok szolgálatában igy acélosodik az ifjúság akaratereje. Azért, midőn e helyről is babért nyújtunk az élő Eötvös Károlynak s dicséretei id. Lengyel Endre szellemének : ifjúságunk is megérdemli az elösmerést az elért nagy eredményekért. Kisebb szabású, de nem kevésbbé lelkes ünnepély volt az ifjúság márczius 15-ikei ünnepe. Hagyományos ünnep, hagyományos sikerekkel. Itt már mindenben az ifjúság a vezető tényező, mi és a közönség pedig készségesen követjük őt, együtt melegszünk ő vele a házért, szabadságért való fellángolás oltártüzeinél. A reggeli 'istenitiszteleten Tóth István főiskolai szénior imádkozott; a délutáni ünnepségen az énekkar, a zene-egylet és szavaló ifjak működtek
