Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1901
12 egyesíti magában, lángra gj'úlva a lélek füzétől, nem régiben szintén elhatározta, hogy az alapítványhoz a maga filléreivel hozzájárul, úgy, hogy a folyó évi pünkösdön kezdve 10 év tartamáig egy-egy legátus mindenik legáció alkalmával annyi fillért fog fizetni, a hány koronát jövedelmez a legációja, az ünnepre nem járó ifjak pedig osztálytársaik adományainak arányában járulnak a célhoz. Kicsinek látszó adomány, pedig egyesítve igen jelentékeny összegre rúg s 10 év alatt csinos summa kerekedik ki belőle. Az alapúi szolgáló nemes elhatározás és áldozatkészség pedig becsesebb az aranynál, ezüstnél. — Az meg mindössze csak harmadnapos dolog, hogy a 10 évvel ezelőtt főiskolánkban vizsgázott ifjú lelkészek : Sütő Kálmán, Kiss Miklós, Beregszászy Ferencz, Kenyeressy Árpád, Erdélyi András, Demjén István, Tóth Béla, Gaskó Gyula, Kiss Zsigmond, tíz éves találkozásukat tartván, 90 koronával növelték az alapítványt, önként megígérvén azt is, hogy tehetségükhöz képest ezután is adakoznak, működésük helyén pedig lelkes munkásai lesznek a meginduló mozgalomnak. Az adományok és ajánlatok összege — nem számítva a tanári karnak és az ifjúságnak a következő évekre szóló ajánlatait — 4228 korona.* De ezeken kívül is vannak még feljegyezni valóink. Nem az uj Vay-Mocsáry-alapitvány növelésére, de a főiskola szükségeinek fedezésére tett 100 koronás alapítványt Andrásy Kálmán buji lelkész, a Sárospataki Takarékpénztár pedig 1000 koronás alapítványt ösztöndíjra. íme, a bizonyságok arra, hogy az a jótékony szellem hódító körútra indúlt a főiskola függetlenségének és versenyképességének teljes megvalósítására! íme, a zálog, annak az édes reménységnek táplálására, hogy ez a szellem csudákat fog mivelni a főiskolánk sorsán csüggő, annak halhatatlanságát, örök virágzását melegen óhajtó szívek áldozékonysága által. Fény, dicsőség azért a Vay-Mocsáry névre és szellemre ! Áldás az ő szellemöktől megihletett elöljáróinkra, a nemesszívű adakozókra és pártfogókra! Hőn szeretett főiskolánkon pedig nyugodjék meg továbbra is az ő általuk is nyilvánuló gondviselés kifogyhatatlan jósága ! Áttérve most már az egyes intézeti ágak történetére, ezekben ez idén sem szervezeti, sem tanrendszeri, sem rendtartási, * Legújabban a találkozásra jött 1877-iki érettségizők 140 koronát adtak át e célra.