Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1900
75 Schiller Bódognak az örökös főrendiségről írt s a királyi tanácsosai terjedelmesen foglalkozó tanúlmányát is csupán az egyik pályázó vette fel a forrásmunkák közé. Az I-ső számú mű jeligéje: „A tanácsosok a királyi felség jó és dicséretes oktatásáról gondoskodjanak . . . ő felségével egyenlő joguk legyen“ (Ladányi.) már maga elárulja, hogy a szerző nem nyitotta ki a Corpus Jurist s hogy sejtelme sincs a törvények értelméről. Az idézett szavakat ugyanis nem Ladányi mondja, hanem ő alkotmánytörténetének I. kötet 441. lapján itt egyszerűen fordítja az 1518. bécsi decretum 39. ezikkét. Szerző kikap ebből egy pár szót, de úgy a mint azt jelige gyanánt idézi, annak nincs értelme, nincs semmi összefüggése. A szerző midőn a törvényből egy pár szót értelmetlenül jelige gyanánt választ, már ezzel elárulja teljes járatlanságát és felületességét. A munka oly gyarló éB primitiv, hogy nem is érdemli meg a komoly bírálatot. Szerzőnek sejtelme sincs a kérdésről, azt sem tudja, mi tartozik a tárgyhoz, minden összefüggés nélkül beszél oly dolgokról, melyek egész bátran mellőzhetők lettek volna. Nem követ semmiféle rendszert, nincs semmi menet a tétel tárgyalásában, hanem előadja az egyes törvényeket, vagy legalább ezek közűi nehányat a nélkül, hogy azokat értelmezni, magyarázni meg is kísértené. De még e törvények is hiányosan, rosszul vannak egyes jogtörténeti kézikönyvekből kiírva. így az 1386-iki nevezetes törvény csak épen egy részében van említve, az 1507: 5 és 7-ik t.-czikk, mely a felelősséget állapítja meg, s mely kimagasló jelentőséggel bír egész alkotmányfejlődésünkben, nincs is érintve. Szerző a helyett, hogy a királyi tanács szervezetét, fejlődését rendszerben tárgyalta volna, megelégedett azzal, hogy kiirt egy pár törvényt s előadta a központi kormányzat orgánumainak ismertetését, ezt is olyan gyarlón, hogy munkája még zárthelyi iskolai dolgozat mértékét sem ütné meg. A nádor szerinte a király gazdatisztje, (12. lap) ilyen és ehez hasonló gyarlóságokkal van tele az egész munka. Szerző azonban nem csak minden készület nélkül (három kézikönyvet használva) fogott a kérdéshez, hanem egyszersmind lelkiismeretlen munkát is végzett. Mert a munkának főleg az Anjoukig terjedő része úgy szólván szó szerint van kiírva Kosutány magyar alkotmány és jogtörténetéből. Még a kifejezéseket sem változtatja meg 8 a hol tesz is egykét lényegtelen módosítást, ott is csak elrontja azt, a mi ott jól van előadva. A munka utolsó része főkép Ladányiból van össze
