Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1900
ezt a református egyház, melynek mindenkor hű gyermekei voltunk s mely elhalmozva áldozatkészséggel méltán megvárhatta, hogy midőn a tőle kapott erőket és jótéteményeket hasznosítjuk, minél áldásosabb és gyümölcsözőbb munkásságot fejtsünk ki egyházunk felvirágoztatásában. A ref. anyaszentegyház tagjainak buzgó támogatása tette lehetővé, hogy iskolái a nemzet erős kulturális tényezőivé fejlődtek s hogy míg egyrészt mindig kitűntek intézményeik sajátossága és szabadabb gondolkozásuk által, másrészt nem maradtak el a kornak színvonalától s mindig megfelelhettek az egyre fokozódó követelményeknek. Szívósságukkal, ellenállási képességükkel túlélték a szenvedések viharait s megállották a XVII. és XVIII. században, abban a szomorú időben is, midőn a katholicismus karjain haladó világi hatalom megnyirbálta intézményeit, megbénította fejlődésüket, elzárta a segélyezés forrásait s még a külföldi eszmék beszivárgásának is útját állotta. Nemcsak tanították, hanem egyszersmind nevelték is a gondjaikra bízott növendékeket, arra törekedve, hogy egy hazáját szerető, egyházához hű és tudományosan képzett ifjúság legyen majd a haza előhaladásának legfőbb biztosítéka. Universalis képzést adtak az ifjúnak s e szempontból igaza van egyik tanügyi írónknak, Fináczy Ernőnek, midőn igazi ref. egj^etemeknek nevezi a debreceni és sárospataki főiskolákat, ,.a szellemi hatáskörnek rendkívüli nagyságával, az ország jelentékeny területére kiható befolyással, anyaiskoláknak, melyeknek méhéből az ősi szellemtől ihletett nemzedékek megszámlálhatatlan tagjai rajzottak széjjel országszerte.'1 11 Á nemzet legnagyobb belletristája, midőn egyik legújabb művében érdekesen írja le a református iskolák nevelési eszközeit és intézményeit, a nevelési rendszer jellemző vonásait abban találja, hogy „itt párosult a legnagyobb önállóság a legszigorúbb fegyelemmel.“ Valóban nemcsak a múltban volt ez így, de így van ez ma is. Az egyszerű szokások, a szigorú erkölcsök világa ez, mely nem kedvező a divatos áramlatok befogadásának, mely azonban az akaraterőnek, a jellemszilárdságnak fejlesztésével jótékony és üdvös befolyást gyakorol az ifjak érzelmi és lelki világára. S ez üdvös nevelési rendszernek lehet tulajdonítani, hogy főiskolánkban, hol a tanároknak a tanulókra való’ közvetlen felügyelete tudományos és erkölcsi elő1 L: Dr. Fináczy Ernő: „A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában.“ 209. lap.
