Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895
Ö7 tálván, hogy az illető homo delinquens, egyszerűen e constatálás alapján deportálnák egy bűnös colóniára csak azért, hogy a normalis koponyával, szabályszerű kéz és lábújjakkal megáldottak nyugodtan alhassanak Az anthropologusok tana egyenesen a rendőrállam, a despotismus karjaiba hajtja az emberiséget, az egyéni szabadságot, mely az ember legfőbb java, teljesen figyelmen kívül hagyja a közjó érdekében. S jót áll-e az anthropologia azért, hogy az illető, a ki sohasem követett el bűnt, jövőre biztosan el fog követni; nem megtörténhetik-e, hogy a legderekabb, legbecsületesebb ember lett volna egész életén keresztül, de koponyájának szabálytalansága miatt ki kellett zárni a társadalomból ! Lombrosónak kétségtelenül igaza van abban, hogy a büntető bírónak a tettest, tehát magát a bűnös alanyt, figyelembe kell vennie, de kettős túlzásba esik, midőn azt állítja, hogy a büntetésnél csakis azt kell figyelembe venni s a mai büntetőjog ezt éppen nem teszi meg. Mi nem akarunk elzárkózni a reformok elől, ha hibás a mai büntetőjog, át kell azt alakítani, de nyugodtan merjük feltenni a kérdést, az-e a helyesebb, hogy a bíróság helyett a rendőrség, egy vagy több orvos véleménye alapján, tetszése szerint deportálhassa azt, aki éhségből egy zsemlyét lopott és azt, a ki apját gyilkolta meg s azt aki még semmiféle bűnt nem követett el, vagy az, hogy a szakképzett bíróság megvizsgálja úgy objective az elkövetett bűnt. cselekményt, mint subjective magát a bűnöst s a bűntett nagyságához és a tettes gonoszságához képest mondja ki arányosan a büntetést, a zsemlyetolvajra 1—2 napi fogházat, az atyagyilkosra életfogytig tartó fegyházat ? Azt hiszszük, nyugodt és higgadt megfontolás után legtöbben az utóbbit fogják helyeselni. Vessünk fátyolt a múltra, ott, a hol kell, de ne tegyük nevetségessé az igazságszolgáltatást, ne alacsonyítsuk le az embert oktalan állattá, melyek közűi a veszettet kiirtjuk, a ragadozót üldözzük. Ha a bűnös nem akarta elkövetni a bűnt, mert hiszen akarat L. szerint nem létezik, ha ő szüleitől örökölte a bűnt, akkor mi alapon sújtjuk őt, akkor az egy szerencsétlen áldozat, a kit nem büntetni, de ápolni kell. Nem, ilyen akaratnélküli hústömegnek nem szabad tekinteni az embert, az ember nem ösztönszerűleg cselekszik s a bűnös nem javíthatatlan, nem őrült vagy epilepticus a priori, ne hasonlítsuk össze az embert a rókával és a farkassal, melyet ha megszelídítettünk is, folyton gyanakszunk attól, hogy kitör rajta a vad természet. Az embert eszes lénye a természet urává tette, erkölcsi hivatása arra ösztönzi, hogy tökéletesedjék s ha csakugyan lelki betegségből «
