Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895
49 melyek az egyes seregek felírásaival ellátva, az egyes légiók szemléjére vonatkoznak. E seregek a következők voltak : A cohors praetoriana, a tulajdonképeni testőrség. Az érmeken ez szerepel : „Adlocutio Coh. Praetor.“ vagy másokon az „Adlocutio“ hiányzik. Az efajta pénzek mintája ez : a hátlapon Hadrianus egy emelvényről beszédet tart az előtte álló katonáknak. Katona látszik 3—5-ig. különböző positurákban és fegyverzetben, melyekben főszerepet a signum, azután a scutum, gladius és a vexillum visz. A többi seregek mind a határok védelmére szolgáltak. Ezek voltak : az Exercitus Britannicus, Exercitus Hispanicus, Exercitus Mauretanicus, Exercitus Syriacus, Exercitus Parthicus, Exercitus Cappadocicus, Exercitus Moesiacus, Exercitus Dacicus, Exercitus Noricus, Exercitus Rhaeticus, Exercitus Germanicus. Mintáik csekély különbséggel egyformák. Hadrianus emelvényen állva vagy pedig lovon ülve, beszél a katonáknak. E katonák, kiknek száma 3—4—5, ezek közt néha egyik centurio, különböző fegyvereket tartva ábrázoltainak. A kép minden esetben ügyes csoportosítás, kicsiben sokat kifejező, művészi kézre valló alkotás. Hadrianus uralkodásának java része az ismertetett utazás volt. Hogy miket tett még ezeken kívül, melyeknek abban az időben csekélyebb jelentőséget tulajdonítottak, igy pl. a jogtudomány terén a praetori döntvények összegyűjtésével mily hatással volt az utókorra, nem tartozik most szorosan ide. Tovább kísérve életét, 136-ban elbetegesedett s erre való tekintettel még ez évben G. Commodus Ceionius Verust adoptálta, fiává fogadta s ez mint Caesar-jelölt Lucius Aelius Caesar nevet vett fel. Az adoptiót megörökítő érmek közűi némelyiken az egyik lapon az Aelius, másikon a Hadriánus mellképe látható, másoknak előlapjain a szokásos Hadrianus-kép van, a hátsó lapon pedig Hadrianus és Aelius kezet nyújtanak egymásnak, közöttük Concordia áll. A kijelölt utóda 137-ik évben meghalt s a testileg teljesen megrongált Hadrianus ekkor Arrius Antoninust adoptálta, ki később a Pius nevet érdemelte ki magának. A 128-ik év meghozta Hadrianusnak is a halált, melytől életében nem félt, de attól igen, hogy halála után a caesárok szokássá vált istenítése tőle meg fog tagadtatni, miként Domitia4
