Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895
47 tott zsidóság minden alkalmat megragadott a rablánc levetésére. Az elvesztett szabadság visszaszerzésének édes reménye egyrészről, vallási fanatizmus másrészről, voltak azok az erők, melyek mindjárt felrázták a zsidókat, mihelyt a római birodalomban valami baj volt, mihelyt az meggyengülni és megrendülni látszott. Midőn Hadrianus Mesopotániából kivezette a római légiókat, a zsidók azonnal fegyvert fognak s csak akkor csendesednek le, mikor megtudják, hogy Traianus utódja szintén vaskézzel tartja a kormány gyeplőjét. Később is folyton nyngtalankodnak, annyira, hogy utóljára Hadrianus nemzetiségüket akarja megsemmisíteni, a fajt kiirtani. Erre célzott, midőn a körülmetélést betiltotta nekik. De mégjobban elkeserítette őket azzal, hogy Jeruzsálem helyére római gyarmotot alapított s hogy a szent városnak neve is elenyésszék, azt Aelia Capitolina néven nevezte el. De lehet az is, hogy Hadrianus e tette csak egyszerű boszú műve volt a sok lázongásért. A kétségbeesés, a nemzeti és vallási fanatizmus még egyszer felvétette a fegyvert. Vezér is akadt. Barcochba személyében, ki elhitte magáról s elhitette a kétségbeesés óráiban másokkal is, hogy ő a rég megígért és sóvárogva várt nemzeti szabadító, a messiás. A zsidók hevesen támadtak, rövid ideig visszavették Jeruzsálemet is, rövid ideig azt hitték, hogy csakugyan megjött a messiás, ki karddal kezében összetiporja a Jehova választott népének ellenségeit. De ez kevés ideig tartott. A római légiók össze- roppantották a kevés zsidóságot, zsidóország elveszett örökre; a katonák végig pusztították az egész Palestinát s romjaiból többé se a provincia, se a nép nem épült fel. Ez idő óta a zsidók szétszóródása még nagyobb mérveket öltött, s ez volt az utolsó harc a zsidó nemzeti szabadságért. Judaeából Hadrianus hazafelé tartott. Ennyi volt az az út, melyet e rendkívüli uralkodó bejárt. A mai kor embere is méltán bámulattal tekinthet az útra vissza, a világtörténet ehhez hasonló nagyszabású uralkodói utat nem ismer. De korántse gondoljuk, hogy e borzasztó út pusztán egy uralkodó szeszélyének eredménye, kinek hóbortja az utazás, mert ez utazás hátterében a római birodalom legféltettebb érdeke nyert támogatást. Ez a legféltettebb érdek pedig a birodalom védelme volt. Csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk e tekintetben Hadrianusról, ki nem a meggondolatlan háborúk hosszú sorában találja fel a római név hivatását, hanem a meglevő világbirodalmat, ezt a nagy alkotást, marandandóvá akarta tenni. Mert a római
