Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895

se annyira, hogy a Dáciában időző imperator a felháborodás lecsilla­pítására jónak látja megnyitni kincstárát s ajándékkal nyerni meg a nép hajlandóságát, majd a senátusban megesküdött, hogy soha senátort senátusi Ítélet nélkül nem fog megbüntetni. És nemcsak saját kincstárának készletéből adott fejedelmileg, de óriási kincs­tári követeléseket is elengedett, a kötelezvény-leveleket Traianus formára égetve el. Egyes emberek felsegélésében, kitüntetésében ép úgy, mint nyilvános mulatságok rendezésében valóságos tün­tetéssel hajhászta a népszerűséget. Kimutatott bőkezűségének emlékére pénzt is vertek s ezek közt vannak olyanok elég nagy számmal, melyek határozottan a jelzett idők bőkezűségét voltak hivatva megörökíteni. Ez érmek hátsó lapján Liberalitas Aug. felírással Hadrianus alakja látható különféle poziturákban, legtöbbször Liberalitas társaságában, a mint osztja az ajándékot a népnek. Egyiken Hadrianus egy emel­vényen ül s ajándékot ad egy embernek, ki az emelvény alján áll. Ily fajta képen másutt a Hadrianus háta megett a praefectus praetorio látható, s a háttérben Liberalitas. Más képeken Hadrianus előtt nem egy, de két alak áll. Vannak olyan pénzek, melyeken Hadrianus lépcsőzetes emelvényen ül, ajándékot nyújtva egy alak­nak, ki az emelvény lépcsőin megy fölfelé. Egy másikon Hadrianns a praefektus praetorio kíséretében ül, előtte egy katona, lábainál egy alak, mely az ajándék után kezét nyújtja Hadrianus felé. Némelyiken Liberalitas látható, a mint Hadrianus szemei előtt önti egy emberre a bőségszarujának tartalmát, s egyeseken egy másik alak is látható, a mint távozik örülve a kapott ajándéknak. Érde­kesek azok a pénzek is, melyeken Hadrianus és neje Sabina ülnek egy emelvényen, hátuk megett egy tógás alakkal, egyik oldalon Liberalitas áll, elül pedig egy római az ajándékért a lépcsőzeten fölfelé törekedve. E három évi időköz alatt rendezte, a mennyire az távolból lehetett, a birodalom határviszonyait is. Ekkor vonta vissza a légiókat az elhagyott provincziákból, ekkor csendesítette le a fegy­verben álló sarmatákat és roxolánokat s szervezte Dáczia pro­vinciát. A 121-ik évtől kezdve majd itt, majd ott találjuk, folyvást utazva. Egészen kiválik a római imperatorok sorából, ki feláldozva minden kényelmét arra vállalkozott, hogy az óriási birodalomnak minden részét, végső határait is személyesen megtekintse, az ész­lelt hiányokat kiegészítse, a tapasztalt bajokat orvosolja. Hosszú

Next

/
Oldalképek
Tartalom