Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895
32 elveszítvén atyját, két gyám vette kezében neveltetését, kiknek egyike volt Ulpias Traianus, a későbbi imperator. Neveltetése az akkori idők szellemének megfelelően görögös irányú volt. A görög szellemvilágba annyira beletalálta magát s annyira szerette a görög irodalmat, hogy Graeculusnak, kis görögnek nevezték el s római dialektusa még később is oly rossz volt, hogy quaestor korában a senatus egész formaliter kinevette egy beszédéért. Tíz éves korában tér vissza hazájába, hol azonnal a katonáskodással kezdi szereplését. Kedvencz szórakozása a vadászat, melyet mint Spartianus megjegyzi egész a túlságig űzött. Nemsokára decemvir litibus judicandis lett s azután a második segédlegiónak tribunusa- Majd alsó Moesiába kerül még Domitianus utolsó éveiben. Mikor Nerva adoptálja Traianust, Hadrianus felső Gemaniába küldetett a hadsereghez, a honnan Nerva halálhírét ő viszi meg először Traianusnak. 101 ben Kr. e quaestor lett, a quaestorság után a dáciai hadjáratra kisérte Traianust. 105-ben néptribunná választották, azután a második dáciai expeditió alkalmával Traianus őt magával vitte ismét s az első Minerva-legió parancsnokává tette, mely állásban a benne helyezett reményeknek annyira megfelelt, hogy kiváló derék magaviseletének elismerő jutalmául Traianus neki ajándékozta a Nervától kapott gyémántját. 107-ben mint praetor működik, s mint praetorius alsó Pannóniába a sermaták megzabolására küldetett, mely feladatát a katonai fegyelem helyre- állítása által dicsőén oldotta meg, annyira, hogy ennek elismeréséül lett 108 ban consullá. Később a parthus háborúban mint legatus vesz részt. Ebben az időszakban Traianus egész kegyével dicsekedhetett, már a környezet is látta, hogy Hadrianus lesz a jövendő imperator s a felseinvevés, lenézés, mely eddig sokszor kisérte, kezdett iránta kegyhajhászássá változni. Emelkedésének leghatható 8abb eszközlője azonban Plotina volt, a Traianus neje, ki Hadri- anust szinte erőszakosan vitte be a szereplésre s minden oly tisztségre, mely lépcsőül szolgált, az ő közreműködésével s egyenes pártfogásával jutott el. A második consulságot is elnyerte Plotina közbenjárásával 8 ugyancsak azzal megnyerte az adoptiót is. 118. augusztus 5-ikén idusán, augusztus 9 ikén mint legatus kapta meg a tudósítást az adoptióról s ugyanezen hó 3 ik idusán, tehát 2 nappal később, augusztus 11-ikén megkapta a hirt Traianus haláláról is. Az a körülmény, hogy az adoptió Traianus halála előtt kevéssel történt, a római birodalomban egész általánossá tette azt a közvéleményt, hogy az adoptió tulajdonképen meg sem történt.
