Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1895
23 rint haladnia kell, elmozdítható volna, akkor az egész világformula (Weltformel) nem illenék többé össze, sőt értelme sem volna többé. Az emberek cselekedetei, természettudományi szempontból tekintve a dolgot, nem gondolatokból, hanem idegmunkásságból s izommozgásokból származnak.1 — Aztán meg az előző fejezetben láttuk, hogy a lélek nem külön substantia, nem a testtel szemben álló, téri kiterjedéssel biró (az agyat anatómiailag bármennyire átvizsgálják, felbontják legkisebb sejtjeire, sehol a léleknek nyomára nem akadnak) lény : hogyan hathat hát ő reá egy physikai folyamat, az idegsejtek mozgása? s hogyan hathatna viszont ő, az immaterialis, a materialis idegekre? Ha tehát a természeti folyamatok a mozgásoknak önmagában zárt körét képezik, a melyből sehol sincs kivezető út, s mozgásból soha egyéb le nem vezethető, mint megint csak mozgás : feladatunk, hogy a lelki folyamatok számára is keressük a törvényt, melynél fogva ezek is egymásból, a bonyolultabbak ez egyszerűbbekből levezethetők legyenek. S valóban, ha a mai psycbologián végig tekintünk, mindenütt e törekvést látjuk végig húzódni. Igaz ugyan, hogy a lelki jelenségek ez egymásból való causalis összefüggésére nézve a psycbologia még nem mindenütt találta meg a legegyszerűbb és legtalálóbb kifejezést, s a lelki életnek még sok fontos törvénye vár a földerítésre: de az iránt nem lehet kétség, hogy lelki tény csak lelki tényből magyarázható meg igazán, épen úgy, mint egy mozgást, csak egy másik mozgásból lehet levezetni, de soha nem lelki folyamatból. Hogyan fogjuk hát fel a lelki és testi folyamatok egymással való összeköttetését, ha a causalis összeköttetés ki van zárva ? A felelet a mondottakból önként foly : ez az összeköttetés nem tekinthető másként, mint két egymás mellett fennálló, de tagjaik kiilönnemüségénél fogva egymásba soha át nem nyúló causalis- sor. Ezt az elvet psychophysikai parallelismusnak nevezhetjük. A psycho-physikai parallelismus, physikai oldaláról tekintve, meglehetősen korlátolt. A physikai folyamatok nagy számából csak az élettüneményeknél s ezeknek is csak egy részénél találkozunk psychikai tüneményekkel. Azonban ennek nem annyira az az oka, mintha a lelki folyamatok csak itt, az életfejlődés e pontján lépnének fel, mint inkább az, hogy a lelki folyamat csak itt emelkedik a tudatosság magaslatára, s igen 1 A. Lange : Geschichte des Materialismus. S. 485.
