Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1894
â Zsuzsanna után I. Rákóczy Györgyre szállott, kinek kegy- uraságával fényes korszak következett a sárospataki főiskolára. 1. Rákóczy György, mint Bethlen G á b o r politikai iskolájának növendéke és kultur-törekvéseinek örököse, már mielőtt az erdélyi fejedelemséget elnyerte volna, egész erővel és igyekezettel azon volt, hogy a sárospataki iskolát a B e th 1 en-fő i.s k o 1 a magas színvonalára emelje. Valóban annyit tett ez iskola szellemi és anyagi jólétének emelésére, hogy az egykoruak méltán nevezhették azt „Rákóczy-iskolájának.“ Legelső teendője volt szervezetét megállapítani, mely czél- ból 1621-ben a régibb törvényeket átnézette és újabb rendszabályokkal bővítette. Az akkori szervezet és intézmények csekély módosításokkal egész 1848-ig fenállottak. A régibb iskolai épületeket kijavíttatta s újakat emeltetett, azt a részt (Czigánysort), melynek egyik szobájában fiai, György és Zsigmond egy ideig nevelőjökkel laktak. Alatta mindég három-négy tanára volt az iskolának, nem említve a gimnáziumi osztályok tanítóit, kiket maga látott el tiszteséges évi fizetéssel. A tamilok élelmezéséről, a leendő tanárok külföldön való képeztetéséről bőkezűleg gondoskodott. Midőn 1630-ban a fejedelmi székre emeltetett, felesége a vallásos és mívelt lelkű Lorántfy Zsuzsánna osztotta meg vele az iskolai ügyek vezetésének gondjait. Számtalanok azok a jótétemények, melyekkel a kegyes fejedelemasszony a sárospataki főiskolát és abban a tanúló ifjúságot elhalmozta. A férje által megszabott tanári évdíjakon felül, a gimnáziumban alkalmazott négy köztanítónak is, kik a végzett tanúlók közűi választattak, évi 100—100 irtot rendelt a várból. A családja és mások által az iskolai „coetusnak“ ajándékozott 12 darab hegyaljai szőlőt, 1659-ben kelt adomány levelében a collegium birtokában megerősítette s mindenféle adóterhektől felmentette. Végrendeletében azon esetre, ha fia mag nélkül halna el, király-helmeczi és dobó-ruszkai jószágát az iskolára hagyta, fiának és örököseinek szívökre kötötte, hogy a sárospataki iskolát jelenlegi állapotában fentartsák, eddig kapott járandóságait rendesen kiszolgáltassák, mit, ha nem tennének, az említett két jószágot az iskola birtokába azonnal átadni tartoznak. Férje halála után (1648) Sárospatakot választó állandó lakásúl, s az édes anya féltékeny gondjával ápolta az iskolát. Segítőtársa volt neki ebben tudománykedvelő fia, III. Zsigmond, kit Comenius a nemzet szemeié, nyének nevezett, de a kit kora halála (1652.) meggátolt abban, *
