Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1894
29 előadásaik folyamán azt a nyelvet használhatják, melyen a növendék az ismerethez legkönüyebben eljuthat. Ha pedig a latin beszédben fogyatkozás van, a mi országos viszonyainknál fogva mindenesetre baj, azon nem a reáliák mellőzésével vagy csonkításával, hanem az osztályok számának szaporításával kell segíteni. Ekkor lett az egy szófűzési osztályból kettő, alsó és felső, és jött végül a logica után a repetensek osztálya. Alig hiszem, hogy ekkorába Magyarország valamelyik iskolájában csak ilyen diadalma is lett volna a reáltanoknak és az anyai nyelvnek. A humanisták nehezen szenvedvén a vereséget, hogy győzelemre jussanak, 1810-ben már újra sürgették a tanterv átnézését. A velők tartó egyháziak keresve keresték a rést, melyet a tanrendszeren üthetnének, neheztelvén Vayra, hogy a felgimnáziumi állandó tanárok felállítása által fiaik elestek az évenként változó, jövedelmes köztanítóságtól ; de az egyházkerületen most is a Vay szelleme győzött. Nagyobb szerencsével léptek fel 1815-ben, új erőt, hatalmas szószólót nyervén Lónyai Gáborban, kit időközben a főgondnoki székre emelt a közbizalom, segédül a már akkor gyöndélkedő Vay József mellé. A támadást azon választmányból intézték, mely nevezett évben pusztán a főiskola gazdasági ügyeinek rendbeszedése végett küldetett ki. A választmány, hatáskörét túlhágva, a szellemi ügyekre is kiterjeszkedett és az elnöklő új főgondnok indítványára az elhanyagoltnak vélt latin nyelv ügyét is felkarolta, vádúl említvén, hogy sokan azért nem hozzák Patakra gyermekeiket, mert itt a latin nyelvben nem tehetnek oly előha- ladást, mint más iskolákban s e miatt a közhivatalokról is leszo- ríttatnak. Az egyházkerületi gyűlésen, mely a küldöttségi munkálatot még azon évben átvizsgálta, Vay József újra szót emelt elveinek védelmére. Miután a gazdasági küldöttség illetékességét szellemi ügyekben kétségbevonta, más mívelt nemzetek példájára hivatkozva, bőven és alaposan kifejtette, hogy az anyanyelvet a tudomány kára nélkül nem lehet mellőzni. A latin nyelvet egyébiránt ő is becsüli 8 azért czélúl, nem eszközül tekinti, melyet nem a tanárok előadásaiból, hanem magokból a forrásokból, a szerzőkből kell tanulni. Ha ifjaink a közhivatalokban raellőztet- nek, annak oka nem a latin nyelvben, hanem más könnyen felfogható körülményekben keresendő. A közgyűlés helyeselte ugyan a bölcs véleményt, de, bár jól tudta, nyilván be is vallotta, hogy a latin nyelven való tanításból tudománybeli hátramaradásunk következik : mindazonáltal a haza körülményeire való tekintetből, elhatáf ) «. jí
