Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1894

nemsokára a közéletben, a társadalomban is kimutatta hódító erejét. Ezt mutatja az az erélyes tiltakozás, melylyel József császár törvénytelen újításai találkoztak, különösen az az általános megdöbbenés és ingerültség, melyet az 1784-iki nyelvügyi rendelet támasztott, mely a közügyvitel és oktatás nyelvévé a németet avatta. A megyék feleszmélve, nemzeti önérzettel, a felkorbácsolt indulatok szenvedélyes hangján feleltek a fejedelmi önkény lázitó tényeire. Az irodalom, felhasználva az országos hangulatot, tovább folytatja izgatásait. Új lapok, folyóiratok jelennek meg, melyek bizodalmát, erőt és bátorságot merítve a közgondolkozás és érzület megváltozásából, nagy buzgóságot fejtettek ki nemcsak a nyelv tnívelésében, hanem a hasznos ismeretek terjesztésében, sőt a tudomány egynémely kérdéseinek megvitatása körül is. A nyelv többoldalú vizsgálódás tárgyává lesz, nyelvtanok, szótárok készülnek. Révai ismét felveti az akadémia eszméjét s egy apostol buzgóságával terjeszti azt fent és alant, a trón előtt és a kormánynál, izgat mellette hírlap útján és társadalmi téren, ahova csak eljuthat. Dugonics Etelkája, az új-kor első eredeti regénye, a női közönséget is magával ragadja. Röpiratok jelennek meg, melyek a magyar nyelv kitűnő tulajdonságait hirdetik, hivatalos és iskolai használatát erélyesen sürgetik vagy cálfolják azokat, akik elfogultságukban a latin nyelv mellett szállottak síkra, annak leszorítása miatt a vallás, míveltség és alkotmány érdekeit látván veszélyezettnek. Itt s ott az iskolákból is kiki hangzik egy-egy magyar szó. Sopronban a tanuló ifjúság megérti a haza szíve verését és alapítja a legelső önképző-társulatot, mely példányúi szolgált nemsokára más iskoláknak. Eközben a sírja szélén álló császár, tekintettel a nemzeti érzület nyilvánulásaira, melyekre a külpolitikai események is befolyással voltak, visszavonja alkotmányellenes rendelete.it. Ez azonban már nemhogy lecsendesitené, sőt még nagyobb lángra lobbantja a hazaliúi lelkesedést, mely az 1790-ik év folytán, József császár halála után, a társadalmat is lázas izgatottságba hozza. A koronának visszakozása alkalmával, a nyert diadal örömében tör ki a nemzet ; megyék, városok fényes ünnepélyeket rendeznek, melyeken a Rákóczy-világ még jól ismert dalai, tárogatók hangja mellett ismét megzendiil- nek. Egyszerre, mintegy varázsütésre, a hazai nyelv, viselet és szokások mellett tüntetőleg buzgólkodnak. Az anyanyelv visszanyeri jogait a társaságban, szégyennek tartatik, aki azt rosszúl vagy épen nem beszéli. A magyar viseletben a férfiak és nők ver-