Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1894

nevelték a leendő világpolgárt, az új haza módis leányát. A kór, a divat elterjedt a középosztály körében is, leginkább asszonyaink útján. Míg ekkép magasabb, míveltebb társadalmi életünkben a német és francia nyelv foglalta el a tért, vagy legalább osztozott anyanyelvűnk jogaiban : addig tudományos irodalmunkban is csaknem kizárólag a latin nyelv uralkodott. A nyelvszellem, mintha az élő anyai nyelv elvesztette volna fejlődési képességét, a holt latinon próbálta meg képzőerejét és csinálták az újdonan-új latin szavakat, minha a román nyelvnek egy újabb ága lett volna keletkezőben, melyet Cicero, ha feltámadhat vala, bizony meg nem értett volna. Alkotmányos honatyáink is az országgyűlésen, tábla- bíráink a megyei gyűléseken és törvényszékeken a latin nyelvet használták s mindinkább beleélték magokat abba a meggyőződésbe, hogy alkotmányukat vagyis inkább kiváltságaikat csak latin nyelven, a szent nyelven védelmezhetik meg.

Az a nemzedék, mely mint láttuk, ősi szokásaiból és erkölcseiből kivetkőzve, anyanyelvét idegennel felcserélve vagy elfelejtve, a nemzetiség megváltó eszméjét nem ismerte : természetes, hogy iskoláin is a maga szellemét árasztotta el, melynélfogva azok nem voltak, de nem is lehettek, mint mai időben már, a a nemzeti míveltség hatalmas tényezői.

De szerencsére az önfeledés veszélyes álmából még elég jókor felébredtünk. Az ébredés legelőször irodalmi téren a magyar nyelv ápolásában és irodalmi használatában nyilvánult, majd lassan- lassan az irodalom eszméltető hatása alatt a politikai és társadalmi, sőt az iskolai élet körében is jelentkezett. Az ébresztőt, főiskolánk egykori növendéke, Bessenyei György, a nemes test őrség egyik jeles tagja fújta meg. A tiszaparti ifjú a legnemesebb becsvágygyal, erős nemzeti érzéssel ment fel a birodalmi fővárosba. Mindaz, amit látott és tapasztalt, az előhaladott míveltség a tudomány és művészet felhalmozott kincsei, a nemesebb társaságok csak ösztönül szolgáltak neki arra, hogy önszorgalommal pótolja ki nevelése hiányait. Éjjet, napot egygyé tett, sokat tanult és gondolkozott. A uyugoti mívelt népek szellemi életét, irodalmát tanulmányozta. Ennek folytán mély fájdalom íogta el lelkét hazájának tudomány- és mívelségbeli hátramaradása felett s megdöbbentette a veszni indult magyar nemzetiség. Orszobája magányában. a nemzetiségi eszme világánál, azon nagy és nemes célt tűzte ki maga elé, hogy hazájában irodalmi életet teremt és ezáltal megmenti a nemzetiséget. Evégből 1772 óta egymásután jelentek