Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1894
10 kiszabadult a nagy veszedelemből, de más oldalról nagy aggodalomba esett a történtek eshetőleges következményei miatt, hogy oly veszélyes időben ki mert kötni a hivatalos hatalommal. Füleky, hogy a fenyegető veszélyt elhárítsa, több felé ír, kérlel és panaszkodik ; jónak látná magához a királyi felséghez is folyamodni, de nincs ember, a ki Bécsbe menne. Végre Monoki István vállalkozott, ki útba ejtvén Lévát és Ráday Pált, a reformátusoknak abban az időben legtekintélyesebb és nagy befolyású emberét, két hét alatt, julius hó közepén, felvergődött Bécsbe. Itt a hírt már meghallották és igen rósz néven vették, különösen a kanczellár keményen dorgálódzott ; de a buzgó ember addig járt s kelt Trautsohn herczeghez, kihez folyamodást is nyújtott be az iskola, és más befolyásos emberekhez, míg utoljára sikerült neki a döntő köröket kedvezőbben hangolni az iskola iránt. Mindenesetre sokat tett a hangúlat megváltoztatására az, hogy I. György angol király, Frigyes Vilmos porosz király és a szövetséges belga rendek, főképen a s w e i c z i köztársaság sürgetésére, közbevetették magukat. így történt, hogy III. Károly személyes kihallgatáson fogadta M o n o k i t és átvette tőle azt az emlékiratot, melyben a tanárok és tanúlók híven előadják a rajtok évek óta jogtalanúl elkövetett erőszakosságokat és királyi oltalomért esedeznek, A király csakugyan kegyelmébe vette őket és azon év augusztus 1-jéről keltezve, rendeletet küldött Zemplénmegyéhez, melyben szemökre veti a túlbuzgó zemplénieknek, hogy az április 28-iki nyílt parancsot a sárospatakiakra is alkalmazták és háborgatták őket ; meghagyja, hogy Sárospatak articularis helynek tekingessék, megparancsolja, hogy a panaszló tanárokat és tanúlókat templomuknak, iskoláiknak birtokában s vallásuk szabad gyakorlatában további kegyelmes elhatározásáig ne háborgassák. Az üldözések kora ezzel bevégződött, de ezután meg, mintegy 20 évig, belviszály dúlt az iskola kebelében, melynek rósz híre egész a trón zsámolyáig elhatott. Ennek a főoka a különben nagy tudományu és fáradhatatlan buzgóságú, ifj. Csécsy János tanár volt, a ki hatalmaskodó természeténél fogva, egyik tiszttársával sem tudott kijönni. Alig foglalta el tanári állását (1713), azonnal összetűzött Füleky Andrással. Az egymással versengő tanárok példája után, az ifjúság is pártokra szakadt s rakonczátlan magaviseletével odáig vitte a dolgot, hogy az elöljáróság kénytelen volt Füleky Andrást 1717 február
