Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1894
7 háborgatásokat és zaklatásokat kellett szenvednie. A Rákóezy forradalom lezajlása után a jézsuiták ismét vérszemet kapván, minden követ megmozdítottak, hogy a eollegiumnak, nem annyira épületeit, mint inkább a fejedelmek által adományozott fekvő vagyonát eltulajdonítsák. A politikai viszonyok a szathmári béke előtt és után igen kedvező kilátást nyújtottak nekik erre, mert a sokképen magyarázható kir. rendeletek akkorában egymástérték; a hazafias érzületű protestáns polgárok pedig megfélemlítve, nem mertek szembe szállni az uralkodó hatalommal és félrehuzódva, szomorúan várták az események fejlődését. Egymásután jöttek az I. József 1709 deczember 12-iki, 1710 november 10-iki, az Eleonora özvegy császárné 1711 szeptember 28-iki és a III. Károly 1714 április 28-iki nyílt parancsai, melyek egyházi és iskolai ügyeinket a forradalom (1703) előtti állapotra rendelték visszaállítani. Ezeknek alapján több Ízben mentek Sárospatakra megyei bizottságok egy-egy jézsuita kíséretében, melyek az iskolának és javainak átadását, ha másképen nem, karhatalommal is keresztül vinni igyekeztek. Mindjárt 1711 márczius 6-án báró M a i x- ner Ferencz kir. kamarai főbiztos és tanácsos Görgeinevű jézsuita társaságában megjelent Sárospatakon és hivatkozva a tavaly kiadott kir. rendeletre, követelte, hogy az iskola minden javaival adassék át a jézsuitáknak, a kiké az a felkelés előtt is volt. Füleki András, az akkori igazgató, a helyzet veszélyes voltát felfogván, nemcsak erélyesen védekezett a törvénytelen foglalás ellen, hanem a többek közt, a maga és a tanuló ifjúság nevében, Savoyai Eugen közbenjárásával, őfelségéhez is folyamodást nyújtott be. A küldöttség előtti védekezésében kijelenti, hogy az iskola nem az övék, ugyanazért azt át sem adhatják. A rendelkezésre jogosított gondnokok és pártfogók sok vármegyében szétszórva laknak. Hivatkozik a király kegyelmére, a földesurra, Trautsohn hercegre és a kilátásba helyezett országgyűlésre. Felemlíti azt is, hogy az iskola forradalom előtti állapota az volt, hogy Kassán a kül- és belvárosban élt. de Kassa most az ellenség kezében van és a felség iránti hűség nem engedi azt, hogy most oda menjenek vissza. Ez utóbbi érv hatással volt Maixnerre, annyival inkább, mert a foglalásra nem volt különös megbízatása. A királyhoz intézett folyamodásra 1711 május 11-kén, a főhadi tanács utján, Pálfy főhadparancsnokhoz oly rendelet érkezett, melyben utasításul adatik neki, hogy a pataki tanárokat és tanulókat, tekintve, hogy Kassa ostroma alatt, Nigre Ili idejében,
