Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1893
30 elé, úgy, amint ez, kisebb, nagyobb mértékben sorsa mindnyájunknak. Jellemző akaraterőre, szellemének szívósságára mutatott az, hogy csalódni sohasem tudott, vagy legalább örök, csalfa remények biztató erejével vette el keserűségeit s tette maga számára elviselhetővé sokszor keserű tanulságait, annyira, hogy mig sokunknál életsorsunk csekély jelentőségű balsikerei, sokszor megriasztják munka kedvünket s ez aztán leverőleg hat ki a közpályán való jókedvű munkásságra is : őt soha sem látta közülünk senkisem csüggedőnek . . . Ismertük vívódásait, de méltán becsülni tanultuk benne azt a jellemet, amely az összeomlott romok visszariasztó düledékei közűi is kész előkeresni a köveket, amelyekből egyuj építkezésnek veti meg, uj reményekkel és edzett munkaerővel alapjait. És épen napjainkban, amidőn gyakran épen hibás szoktatásunk, gyakran társadalmi könnyű felfogásunkból kifolyólag, oly sokszor szeretjük könnyebb, derultebb oldaláról tekinteni az életet, hivatásunkat és kötelességeinket és oly kevés közöttünk a folytonos küzdésre megacélozott akaraterő, bizony hasznos volt tanítványaink számára mindenütt az a férfiú, akinek emléke örökre áldott legyen közöttünk ! * * * Beíratott az akadémiába ez év folyamán, mint uj tag 4.3. Ezek között rendes 42, rendkívüli 1 ; hittanhallgató 10, kevesebb 2-vel, mint a múlt évben; 33 joghallgató, 12-vel több, mint az előző évben. Újonnan jött hallgatóinkat a következő tanintézetek szolgáltatták: A sárospataki főiskolából 24, Miskolcról 2, Debrecenből 1, M,-Szigetről 2, Iglóról 2, Rozsnyóról, Egerből, H.-M.-Vásárhelyről, Rimaszombatról 1 — 1, Szatmár 2, Eperjes 3, S.-a.-Ujhely 2, nevelőségből 1.
