Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1893

s

egyházkerületünk, már régebben tett Ígéretéhez képest, kegyesen megengedte, szeptember havában tartott közgyűlése határozatával, hogy főiskolánk tanári kara, az akkor még csak tervezett állami nyugdíjintézet kötelékébe belépjen ; ismeretes áldozatkészségével elfogadván a reá mint fentartó testületre ebből hárámló terheket ; sőt minthogy, tudvalevőleg, ez intézmény jótéteményében a theo- logiai tanárok nem részesíttetnek, ugyanezen alkalommal határozatilag kimondotta azt is, hogy mihelyt az állam segélyével tervbe vett nyugdíjintézet életbe lép, az ennek szabályzatában foglalt alapelvek szerint, a főiskolánk szolgálatában álló theologiai tanárok rendszeres nyugdíjazásáról is azonnal gondoskodni fog. Fogadja elöljáróságunk, irántunk tanúsított emez újabb szeretetéért és áldozatkészségéért hálás köszönetünket.

De fogadják nagytiszteletü Bornemissza József, Szent- pétery Sámuel és tekintetes Baksay István urak is, kik adományaik által, mint elsők siettek letenni, főiskolánk körében egy theologiai tanári nyugdíjintézetnek az alapját, példát mutatva áldozatkészségük által arra, hogy ha adunk még valamit protestantizmusunkra, úgy lelkészképzésünk még, a változott viszonyok között kiválólag az a tér, ahol még egy nagy hatalom felhasználása áll rendelkezésünkre, a protestantizmus és közmiveltség javára.

Szeptember hó 18-án, a főiskolai igazgató-tanács és szeretett tanártársaink, azzal tiszteltek meg engemet, e sorok Íróját és igazgatótársamat, Szinyei Endrét, hogy érdemünk felett való szeretettel üdvözöltek 25 éves tanárkodásunk évfordulója alkalmából. A reánk nézve feledhetetlen emlékű ünnepélyen élőszóval is kifejeztük, itt ismételjük azt a kérésünket: vajha a gondviselés kegyelme erőt adna mindkettőnknek arra, hogy c megtiszteltetést cselekedeteink által hálálhatnék meg.

Szeptember hó 21-én vettük a hivatalos értesítést