Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1892

61

nem kimerítők. Nem szabad azt állítani, hogy azon íróknak véleményében, kik a törvényt, foglalást vagy szerződést tekintik a tulajdon létalapjának a bölcsészeti mélyebb kutatást nem tudjuk feltalálni. Hisz a legkitűnőbb gondolkozók, u. m. Kant, Fichte, Bentham, Savigny mind ide tartoznak, a mi azonban nem szolgál érvül elméleteik egyoldalúsága ellen. Legsikerültebbek szerzőnek a tulajdon alapjáról, a tulajdonjog természetéről szóló fejtegetései, bár ezekben is fordúlnak elő téves kifejezések, pl. hogy az egyes ember a kezdetleges társadalomban mint universitas personarum szerepel. Szerepel, mint egy család , törzs tagja, de szerzőnek tudnia kell, hogy az universitas personarum egészen mást jelent, s egy ember csak nem lehet személy-összeség ? Az államnak helyzetét a magántulajdonnal szemben bővebben fejtette volna ki. Az állam, mely polgáraiban, azok által és azok javára él, midőn azok jólétét eszközli, szabadságát biztosítja, saját érdekeit is munkálja, s ez áll, mint minden téren, úgy itt is, de a polgároknak a közjóval szemben esetleg ellentétes érdekei is lehetnek, ezeket kell elhárítani a korlátolások által. Az sem áll, a mit szerző mond, hogy az állam a korlátok be vagy be nem tartását a jogalany belátására bízza, hisz ezek nemcsak idealiter léteznek, de egész serege van a korlátoló intézkedéseknek, melyeket ő maga is felsorol később. Legnagyobb fogyatkozása a műnek, hogy épen ellenkezőleg bánik el a socialisticus elméletekkel, mint az előbbi munka szerzője. Ezeknek mellőzése is ép oly hiba, mint túlságos bő előadása. Mindezek daczára a mű tartalmilag, s alapját tekintve is jóval tökéletesebb az l ső számúnál. Fordúlnak elő ugyan benne imitt-amott pongyola kifejezések, de az irály csinossága csakis gyakorlat által érhető el. Szükségesnek tartom azonban mindkét mű szerzőjét egy dologra figyelmeztetni. A mű külső kiállítására máskor több gondot kell fordítaniok, a másoló — eltekintve a rósz írástól — sok ortographiai hibát követett el, néhol még neveket is hagyott ki, a mi mutatja, hogy szerzők nem olvasták át műveiket, mit pedig nem lett volna szabad elmulasztaniok.

Mindezeket egybevetve, bár a 2-ik számú mű sem ment a fogyatkozásoktól és tévedésektől, s egy kezdő kísérleténél egyébnek alig minősíthető, de tekintve a benne nyilvánúló szorgalmat, a komoly gondolkozást, buzdításúl szerzőnek a pályadíjat kiadatni véleményezem. DR. ZSINDELY ISTVÁN.