Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1892
54 ben az idein a hangnak bizonyos, ifjú embertől óhajtandó, szerénysége jellemzi ; terjedelmét illetőleg pedig 131 negyedrét oldalról 214-re szaporodott, megírásához tehát — már csak a fizikai munkát tekintve is — szorgalom kellett, pedig az előbbihez képest a szöveg is jelentékeny átdolgozáson ment át és sok újonnan felhasznált anyagot tartalmaz. Egy szóval dolgozata mostani alakjában határozottan felette áll a múlt évinek. Azonban ez nem azt jelenti, hogy még most is nagyon sok lényeges hiba ne zavarná szerző haladása s törekvése folytán érzett örömünket. Ezek a hibák oly mértékűek s természetűek, hogy ha csak a legjobb indúlatú elnézés nem billenti le a szerző javára a mérleg serpenyőjét, a pályadíj kiadásáról szó sem lehetne. Ismét megvan az a rósz tulajdonsága, hogy forrásmunkáit szolgailag követi, velők szemben kevés gondolkodást enged meg magának, a különböző szerzőket nem veti egybe, véleményeik közt nem tesz indokolt választást, szelleme nem dolgozza föl, hogy úgy mondjuk, nem emészti meg az olvasott anyagot, nem hasonítja át a magáévá. A mellett nagyon sokat beszél, stílusa szétfolyó, döcögős. Tudja, hogy tudományos munkánál a jelenségeket távolabbi okokból, más jelenségekkel való összefüggésükből is szokták felderíteni ; sejti, hogy a magánjog rendszere organismus, melynek egyes részei szoros kapcsolatban s kölcsönhatásban állanak egymással, sőt a nemzeti élet egyéb jelenségeivel is, — érzi tehát, hogy a házassági vagyonjog többi részével, az örökösödési joggal, a politikai, társadalmi, közművelődési viszonyokkal, a történelmi fejlődéssel függ össze. Igyekszik is ez összefüggés kiderítésére anyagot gyűjteni össze, hanem épen a lélek hiányzik e munkálatából: nem tudja világosan kitetsző okát adni, hogy mért is beszél itt vagy ott erről vagy amarról a látszólag más térre tartozó jogintézményről, nagy jelenségről ; a mozaik egyes darabjai maradnak egyes darabok, melyeket a logika ragasztéka, az író rendező keze életteljes képpé egyesitni nem tud. Nagyobb tévedései közűi legyen elég néhányat kiemelni. Bevezetése messzire kerülő; szerinte (6. 1.) nálunk a „kozmopolita-irány“ hódit mind nagyobb tért, holott folyton nemzetiségünk erősítésével foglalkozunk s jogosúlatlan nemzetiségi törekvések ellen kell védelmeznünk a magyar államot s társadalmat. Hibásan határozza meg (11. 12. 1.) a polgári házasság természetét, a mibe különben kár is volt belefognia. Most sem tudja, hogy a vagyonjogi
