Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1892

44

pedig a Kolossei levél IV. fejezetét. Az egybevetett részleteket mindenütt utólagos jegyzésekkel kíséri s tekintettel van arra is, hogy mennyiben egyeznek azok az eredeti szöveggel, vagy télnek el attól. A kiválogatásban lehetett volna szerencsésebb s né' mileg felesleges munkát végzett azzal, hogy a három bibliának betűszerint megegyező részleteiből, minden komoly szükség nélkül többet másolt le, mint a mennyi az egyezőség igazolására megkívántatik. Egészen helyesen járt el s mintegy önmagát is elítélte akkor, a mikor a lapokra terjedő táblázatos összemérés után egyes kényesebb pontokat is kikeresett a Károlyi és Szenczi bibliákból, hogy következtetéseinek annál biztosabb alapot készítsen, tehát hogy véleményével önmaga előtt is inkább igazolva legyen.

A mű III. része (a melyet ugyan már elfeledt a szerző számmal is jelölni) a pályázó kritikai erejét van hivatva igazolni a Szenczi biblia-javító érdemének meghatározása mellett.

Egészben véve ez a rész nem esik kifogás alá. A mit itt mond a szerző, az lényegében igaz. De ennek az igaznak az igazolásában van valami, a mi a szerzőt még forratlan bírálónak bizonyítja. Maga mondja, hogy' a 8 bibliát csak lapozgatta (66. 1.). s ez is oka lehet, hogy ítéletében nem eléggé biztos, véleményének alakításában nem eléggé szabatos. Itt elhagyja azt a mi fő és súlyt helyez arra, a mi mellékes ; elfut előle az a szó, a mely igazán jellemző és tolla alá kerül az, a mi csak így úgy mondja azt, a mit szerző mondani akar. Most egy idézet hiányzik, majd egy alkalmas példa nincs ott, a hol épen erősítené a bizonyítást. Legszerencsésebb még a Dr Ballagj Mór nézetének ostromlásában, a ki ellen nyelvünk XVI. századbeli fejletlenségét a méltányosság meleg érzésével borítja Szenczi gyengeségeire, a melyeknek elítélésében Dr Ballagi — szerző szerint a későbbi idők szemüvegén át dolgozott.

Több s nagyobb gonddal, a források biztosabb idézésével, erősebb, fejlettebb kritikával az anyag olyan csoportosítása s a tárgyalásnak olyan rendje mellett, a melyet szerző választott, sikerre is lehetett volna eljutni, de ama kellékek hiányában s a fődolgokban mutatkozó olyan felületesség mellett, mint a minőt szerző munkája tüntet fel, a siker legfölebb csak a jó szándékban, a munkára való készségben nyilatkozik s mi ezt is elismeréssel vettük tudomásúl.