Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1892

IO

keinket az iskolai élethez, s az ő munkája hasonlított közöttünk legjobban annak a kertésznek munkájához, a ki tövisek szúrásai között oltogatja a fiatal vad-hajtásokba a nemes és majdan dús virágot s ízes gyümölcsöket kínáló ágakat. A megboldogultnak temetése október 7-ikén délután ment véghez Budapesten. Fájt szívünknek, hogy azon, az akkor uralkodó kolera-járvány miatt, küldöttségileg részt nem vehettünk, mint azt különben óhajtottuk és tettük is volna, s tiszteletünknek csak egy koszorú küldése által adhattunk ez alkalommal kifejezést, a melyet ravatalára a tanári kar nevében tiszttársunk, Dr Finkey József, az elhunytnak rokona helyezett el. Tanári karunk úgy intézkedett, hogy az elhunytnak emlékünnepét a jövő iskolai év megnyitásával köti együvé, s az emlékbeszéd tartására Kovácsy Sándor tanárt kérte fel.

Október hó 28. és 29. napjain, magyar ref. egyházunk országos zsinata iskolaügyi bizottságának tagjai gyűltek össze főiskolánk falai között, mint annak meghívott vendégei, abból a célból, hogy a zsinattól nyert megbízatásukhoz képest, elkészítsék az iskolai törvények javaslatát. Megjelentek Szeremley Sámuel, ez országosan ismeretes protestáns tudós elnöklete mellett Futó Mihály, Géresy Kálmán, Farády Kálmán, Váró Ferenc, Révész Kálmán, Fejes István és Mitrovics Gyula, mint a bizottság előadója és jegyzője. A közigazgató kalauzolása mellett, szinte tanulmányozva, apróra megnézegették főiskolánk intézményeit, s több ponton meglepetésüknek s legnagyobb elismerésüknek adtak egyhangúlag kifejezést. Tiszteletökre, az összes tanári kar részvételével, társas lakoma is rendeztetek, a melyen főiskolánk derék énekkara is kifejezte szereplése által a kiváló tanférfiak iránt érzett tiszteletét. Kedves vendégeink maguk rrjondották, hogy soha el nem felejthető szép emlékeket visznek Sárospatakról magukkal, s azóta, dicsekvés nélkül, de jól eső érzéssel hallottuk kiváló férfiaktól a kérdést, hogy mit csináltunk a zsinati bizottság tagjaival, hogy úgy megbüvöltülc őket ? ! Bizonyára semmi mást, hanem ha abban áll bűvölési tudományunk, hogy ily módon is nevelni akarván ifjúságunkat, szívesen és tisztelettől környezve szeretjük annak, mint megbecsülendő példányképeket bemutatni protestáns társadalmi életünk kiválóbb férfiait. És épen ezért forró köszönetemet kell e helyen is nyilvánítanom nt. Fejes István úr előtt, a ki, mint iskolánk egyházi algondnoka, vendégeinkkel szemben a lekötelező szívességű házi gazda tisztét volt kegyes teljesíteni s Meczner Béla igazgató-tanácsos és zsinati tag úr iránt, a ki, mint főiskolánk igazgató-testületének egyik tagja, időt szaki-