Református főiskola, teológiai akadémia és gimnázium, Sárospatak, 1891
55 azonban leginkább kitűnik a különböző pártok jellemvonásait feltüntető Bluntschli-féle elmélet bírálatában. Bluntschli részletesen tárgyalván a négy párt elméletét, végül egy táblázatban, az összehasonlítás megkönnyítése végett, a pártok alapelveit összegezi. A táblázat tehát magában nem szolgálhat a bírálat alapjáúl, miután az csak reassummálása az előzetesen kifejtett elméletnek. A szerző azonban — ki úgy látszik, minden dolognak szereti a könnyebb végét fogni — előveszi a táblázatot s az ott közlött Schlagwortok egy részét el kezdi hatalmasan döngetni, mintha azok szegények tehetnének róla, hogy a fiatal pályázó nem érti meg őket. Bizony nem igazság, hogy a bűnös ütlegeli az ártatlant, hogy Bluntschli akár helyes, akár helytelen, de mindenesetre komoly tudományos meggyőződés szülte szententiái szenvednek az értelmetlen kritikus vesszőcsapásai alatt. Bluntschli táblázata mint a liberálisok felfogása a szabadságról az, hogy „mindenki szabad saját tehetsége szerint.“ Erre az ifjú szerző azt jegyzi meg: „Ez a meghatározás homályosnak tűnik fel kissé előttünk. Értjük, hogy mire czéloz Bluntschli, azonban így a szabadsághoz fűzött programul félreértésekre adhatna alkalmat, a mennyiben ezen kifejezés szerint a liberális párt nem annyira szabadságot, mint inkább szabadosságot követelne.“ Persze, hogy ez a meghatározás, így, meztelenül, minden magyarázat nélkül — homályos. De Bluntschli már előbb igen szépen és érthetően kifejtette, hogy kell a tételt érteni. A szabad elvüség, Bluntschli szerint azt tanítja, hogy mindenki szabad lehet, de csakis saját egyéni ereje mértékéig ; ennélfogva gyanús szemmel néz a pusztán ajándékban nyert szabadságra s csak az öröklött vagy a munka és fáradsággal szerzett szabadságban van bizalma ; a szabadságot azonban a liberalizmus nem elkülönítve gondolja a rendtől, hanem korlátozva a benne nyilatkozó természeti erőktől s viszonylagos uralma és alárendeltségétől azoknak, a kiken az egésznek összhangja és egysége alapúi. Hogy még egy példát hozzunk fel — a konzervativizmus állameszményére vonatkozó tételt a szerző hasonlóképen félreérti. A konzervativizmus állameszménye Bluntschli szerint, a nemes nemzetségek és osztályok uralma. „A nélkül, hogy ezen elv bővebb taglalásába bocsátkoznánk — írja a szerző — bátrak vagyunk kijelenteni, hogy ez képezhette régen a konzervativek programm-
